2024. 05. 07., kedd, 05:25
Ha egy-egy fejlesztés vagy beruházás kapcsán ellentétek alakulnak ki, meg kell találni a közös hangot, mert az a jó, ha mindenki sajátjának érzi a sikert – véli Perlaki József, Kaposvár 11. választókerületének önkormányzati képviselője, akit a körzet különlegességéről, az elmúlt évek sikereiről és jövőbeni terveiről kérdeztünk.
Két markánsan elkülönülő városrészből áll a körzete. Könnyen megtalálta a szót mindenkivel?
Úgy érzem, jó kapcsolatot sikerült kialakítanom mindenkivel. A tüskevári városrész régebben, már a 30-as években kialakult, a Kecelhegy később, a 60-70-es években. A kecelhegyi környéken modernebb, újabb építésű házak vannak, míg a tüskevári városrészben nagyon sok régi építésű ház. Természetesen azon a részen is épülnek újabb házak, hiszen az Aranyhárs, Ezüsthárs utca házai a 2000-es évek után épültek, viszont a tüskevári városrészben a meglévő településszerkezet miatt inkább felújításokat végeznek. Az egyik egy dombvidék, a másik sík terület, ezt a két részt köti össze a Kapos híd, nem csak fizikailag hanem szimbolikusan is. Az említett kettőség a feladataimat illetően viszont alig érzékelhető, rendezett közterületekre és biztonságos közszolgáltatásokra van szükség.
Milyen megvalósult fejlesztést emelne ki az előző öt évből?
Sok fejlesztést hajtottunk végre. Kicsit unalmasnak tűnhet, de fontosak a járdafelújítások, ároktisztítások, úttestfelújítások. A tüskevári városrészben már mostoha körülmények uralkodtak, így ott mindenképpen szükség volt ezekre a felújításokra.
A legnagyobb léptékű fejlesztés a kecelhegyi lépcső újjáépítése volt, úgy, hogy az alatta lévő vízelvezetést is megoldottuk. Ezt, valamint a mobilposta szolgáltatás kialakítását és a Márciusi ifjak kertjének megújítását személyes sikernek tartom.
A mobilposta szolgáltatás a napokban indult el. Miért volt rá szükség?
Nagyon sok idős választópolgár keresett meg, hogy nem tudják feladni a csekkjeiket, miután a posta takarékossági okokra hivatkozva bezárta a mi hivatalunkat is. Nem mindenki tudja mobilon keresztül, átutalással megoldani a csekkbefizetést, ezért volt szükség a mobilpostára.
Mi volt a legnagyobb sikerélménye képviselőként az utóbbi években?
Habár sok fejlesztést megvalósítottunk, a legnagyobb sikerélményem mégis az volt, amikor a koronavírus-járvány idején a lakóknak segítő összefogás egyik közreműködője voltam. Ebben az időben nagyon sokan kerestek fel minket, és úgy hiszem, mindenkinek tudtunk segíteni.
Volt, hogy időseknek vágtuk le a füvet. Egyszer egy lakó kérte a segítségem abban, hogy vigyem el az okmányirodába okmányt csináltatni. Előfordult olyan is, hogy egy idős hölgynek segítettem, aki a születési anyakönyvi kivonatát szerette volna kikérni. Ezek az apróságok nyújtják számomra az igazi sikerélményt.
Mi volt az utóbbi évek legnagyobb nehézsége?
Talán az időnként sokfelé húzó akarat. A beruházásoknál mindig vannak ellenzők, akik úgy gondolják, hogy valamit nem, vagy máshogy kell megoldani. Ha például a lakóközösség egy része kér egy fekvőrendőrt, a másik fele vagy az arra járók ezt általában nehezményezik, pedig a biztonságos közlekedés érdekében van szükség rá. Ilyenkor meg kell találni a közös hangot, mert az a jó, ha mindenki sajátjának érzi a sikert.
De problémaként említhetem még az energiaár-emelkedést is. A várost működtetni kellett, az óvodák, iskolák fűtése, világítása a sokszorosába került, mint korábban, így a drágulás elvitte a forrásainkat. A tavalyra tervezett járdafejlesztéseket így az idei év második felében tudjuk elvégezni, például a Szent István utcában vagy a Vak Bottyán utcában.
Hogyan építi a közösséget a körzetben?
Vannak különböző rendezvények, klubok, Facebook-csoportok, ráadásul most egy nagyon jó közösségi kezdeményezés alakult ki az Aranyhárs utcában. A lakók szerettek volna egy játszóteret, egy önkormányzati telken ki is alakítottak focipályát, elhelyeztek néhány játékot, de hivatalosan ez egy nem létező játszótér, viszont a lakóközösségben felmerült az az igény, hogy ne csak játszótér legyen a területen, hanem egy olyan közösségi tér is, amelyet felnőttek is használhatnak. Ez az igény már kívül esett az én hatáskörömön, ezért a lakók levelet írtak Szita Károly polgármesternek, aki támogatta a kezdeményezést. Ennek a tervezése hamarosan elindul. Úgy gondolom, előremutató, hogy a közösség felvetett egy ötletet, a polgármester pedig támogatta.
Tüskeváron van egy nyugdíjas klubunk is, amelynek tagjaival nagyon jól tudunk együttműködni. Rendszeresen járok a rendezvényeikre, támogatom őket. Emellett rendszeresen lakossági fórumokat is tartanak a körzetben, amelyekre rendszeresen eljárok, hiszen arra szegődtem, hogy megoldjam a felmerülő problémákat.
Mik a tervei a következő években, ha megválasztják?
Nagyon szeretném, ha az összes olyan utcában járda épülne, ahol jelenleg nincsen. Ilyen például a Vak Bottyán utca vége, a Bláthy utca és a Kecelhegyi utca is. Vannak azonban nehezítő körülmények; néhol kevés a hely a járdaépítéshez, máshol a tulajdoni viszonyok rendezetlenek.
Terveim között szerepel, hogy a Nobel-díjasok terén is kialakítsunk egy olyan közösségi teret, amely városrészi központként tudna funkcionálni, mint a Hajnóczy utcában a Márciusi ifjak kertje.
A Hajnóczy-Jutai utcai csomópontban egy lámpás kereszteződés kialakítását tervezzük, de a Jutai úton egy kerékpárút kialakítását is szeretnénk megvalósítani. Nagy vágyam még, hogy egy lépcsősorral összekössük a Kecelhegyi utcát a Kőrösi Csoma Sándor utcával, mert az ott lakók arra járnak a buszmegállóhoz. Utóbbi utcában érdemes lenne visszafogni a gyorshajtókat is.
