2024. 03. 21., csütörtök, 23:15
Életének 76. évében csütörtökön este elhunyt a Somogyért Egyesület elnöke, korábbi megyei elnök, országgyűlési és kaposvári önkormányzati képviselő, önkormányzati miniszter - értesült lapunk a családtól.
Gyenesei István tavaly októberben közölte a közösségi oldalán, hogy az a betegség, amelynek következtében néhány hónappal korábban amputálni kellett a jobb karját, ismét „ringbe kényszerítette.”
Küzdelem és várakozás kézen fogva járnak most velem. Érzem, hogy nem vagyok, nem leszek egyedül és ez különleges erőt ad. De az erőből most semmi nem elég. Ha írtok, most is azt kérem, mint néhány hónapja, hogy ne sajnálatot, hanem erőt adó fohászt küldjetek
– fogalmazott a kimenetelét tekintve háromesélyes csata előtt.
A politikus küzdelme a ritka kórral több mint egy éve kezdődött. Talán ez késztette arra, hogy 75. születésnapjához közeledve összegezze pályáját. 2023 márciusában azt írta:
„Életem egyik ösztönszerű sorvezetője volt, hogy ne legyek középszerű. Bármibe kezdtem, bármilyen megbízatást kaptam, abban a legjobb akartam lenni. A sok munka nem volt teher, mert azzal foglalkozhattam, amivel magamnak és másoknak is örömet tudtam szerezni, mindenekelőtt Somogyországot szolgálva.”
Gyenesei István két hónappal azután halt meg, hogy a „negyedik gyermekének” tartott Somogyért Egyesület január végén megtartotta tisztújító közgyűlését, ahol ismét – immáron nyolcadszor – elnökké választották. Bár mindvégig bízott a betegsége leküzdésében, ekkor már az életesélyeinek csökkenéséről vallott, s megosztotta a jelenlévőkkel politikai hagyatékát is.
A Somogyértről, s annak híd-szerepéről azt írta: társaival 30 évnyi munkájuk van benne, s remélhetőleg „örökre nyomot hagynak Somogy megye múltjában, a vármegye jövőjében.”
Gyenesei István gyakran posztolt a családjáról is. Első feleségét, gyermekei édesanyját, Horváth Juditot 2013 januárjában veszítette el. Később újraházasodott, Kaszás Hajnalka óvodapedagógust vette feleségül.
„Csapatot, családot nem kapunk készen, azt mi magunk építjük. Az sosem a véletlen műve, olyan lesz, amilyenné formáljuk” – írta.
| A politikától a pálinkáig |
|
Gyenesei István 1948-ban született Kaposváron. Érettségi után a Gödöllői Agrártudományi Egyetem agrárközgazdász szakán tanult, majd szerzett diplomát 1972-ben. 1982-ben doktorátust szerzett. Később politológiát hallgatott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Politikai pályája a rendszerváltoztatás előtt indult. A Wikipédia szerint 1973-ban került be a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) apparátusába, ahol először a Somogy Megyei Bizottság titkára, majd 1977-ben a KISZ Központi Bizottsága mezőgazdasági és falusi osztályának vezetője lett. 1982 és 1984 között az MSZMP KB instruktora, majd 1985-ig a Somogy Megyei Bizottság gazdaságpolitikai titkára volt.
A rendszerváltoztatás után is megerősítették a megyei pozíciójában, immáron a Somogy Megyei Közgyűlés elnökeként. 1994-ben megalapította a Somogyért Egyesületet. 1994 és 1998 között a megyei közgyűlés és a kaposvári önkormányzat tagja volt. 1995 és 1996 között előbb gazdasági tanácsadó, majd 1998-ig az FHB Rt. dél-dunántúli igazgatójaként is dolgozott. 1998-ban újra megválasztották a közgyűlés elnökének, amely pozíciójában 2002-ben megerősítették.
A 2006-os országgyűlési választáson a nagyatádi központú választókerületben képviselővé választották. Az önkormányzati választáson ugyanakkor alulmaradt, az elnöki posztot Gelencsér Attila vette át, ő pedig a közgyűlés tanácsnoka lett. 2008. április 28-án Gyurcsány Ferenc miniszterelnök önkormányzati miniszternek kérte fel. A pozíciót nem egészen egy évig, Gyurcsány bukásáig töltötte be. A 2010-es országgyűlési választáson ismét elindult Nagyatádon, de már az első fordulóban vereséget szenvedett. A nagypolitika után már csak a megyei közgyűlésben politizált, emellett figyelme egyre inkább a pálinkafőzés felé fordult. Iskolát végzett, s Ezredév utcai otthonában létrehozta a Gyenesei Pálinkáriumot, amely sorra bocsátotta ki a díjnyertes párlatokat. Gyenesei elnyerte a Magyarország legeredményesebb magán pálinkafőzője címet is. Vallotta, hogy a pálinka „a gyümölcs emlékműve.” |
