2024. 03. 15., péntek, 11:20
A nemzeti ünnepünkön az a kérdés, van-e bátorságunk azt az utat járni, amit szeretnénk, vagy hagyjuk magunkat irányítani. Az egyik út a magasba vezet, a másik a pusztulás útja – mondta az 1848-as forradalom kitörésének 176. évfordulóján Kaposvár polgármestere.
Szita Károly a Kossuth téren elhangzott ünnepi beszédében úgy fogalmazott: a márciusi ifjaknak nem kellett segítség ahhoz, hogy tudják, mit követeljenek, s mit vigyenek Landerer nyomdájába kinyomtatni. A magyarok óhajait fogalmazták meg, amikor több mint három évszázad elnyomás után felszínre tört bennük a szabadságvágy, s a lehető legtisztább, legőszintébb formájában jelent meg a pesti utcán.
Szita Károly egykori elődje, Bárány Gusztáv szavaira utalva azt mondta: a boldog békeidők nyitányán az akkori polgármester látta és értette a lényeget. Azt, hogy ez a nemzet képes kialakítani a maga működését egy átformálódó világban, és képes megharcolni magában mindazt, amit a kor megkíván, ha élhet a maga természete szerint. Ha békén hagyják, s nem macerálják sem fenyegetéssel, sem hatalmi agresszióval, sem pedig téveszmékkel és szemfényvesztő ideológiával.
Kaposvár vezetője szerint ma is az a fő kérdés, hogy van-e bátorságunk azt az utat járni, amit szeretnénk, amiről szívünk dobbanásából érezzük, és eszünk józanságából is tudjuk, hogy a helyes út. Vagy kishitűségből, félelemből hagyjuk magunkat irányítani, s megtagadva önmagunkat, mások akarata szerint tengődünk.
– Az egyik út – legyen bármilyen nehéz – a magasba vezet, a másik – kínáljon akár csalfa előnyöket – a pusztulás útja – mondta Szita Károly, hozzátéve: ezért lett Petőfi kérdése – rabok legyünk vagy szabadok? – 1848 forradalmának és a magyar üdvtörténetnek is örök kérdése.
Kaposvár polgármestere beszédében hangsúlyozta: a jeles eseményeinkre, akár a dicső múltra, akár a nemzeti sorstragédiákra való emlékezést mindig átszövi a jelen valósága. Ezért mindig ki kell állunk az igazunkért, még akkor is, ha támadnak bennünket!
– Kaposvár szolgálatának lényege a kitartás és az állhatatosság. Hogy tudjuk-e úgy szolgálni, úgy élni ezt a várost, ahogyan az megérdemli. Hogy tudjuk-e úgy szeretni Kaposvárt, ahogy ez a város szeret bennünket. Csak rajtunk múlik, csak tőlünk függ, hogy reményeinkből bizonyosság legyen! – fogalmazott az 1848-as forradalom hősei előtt fejet hajtó polgármester.
