2024. 02. 27., kedd, 12:08
A tehetség önmagában nem elég, hatalmas szorgalom és elszántság kell a kiemelkedéshez – többek között ez is elhangzott a Kaposvár-Somogy Megyei Tehetségsegítő Tanács Egyesület Sporttagozatának februári rendezvényén, melynek Erdei Zsolt, korábbi ökölvívó volt a vendége. A program színhelyét a KSZC Eötvös Loránd Műszaki Technikum és Kollégium biztosította. A kollégiumi társalgó zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel.
A világhírű ökölvívó korábban már többször járt Kaposváron, a Gépészben azonban most fordult meg először, hogy fiatal sportolóknak, diákoknak, illetve az ökölvívás iránt érdeklődőknek mutasson egy olyan pályaképet, amely segíthet elindulni az úton, legyen szó a civil életről vagy akár sportpályafutásról. Az amatőr Európa- és világbajnok, olimpiai bronzérmes, később profinak álló, és két súlycsoportban is világbajnoki címet szerző ökölvívó évekig a Magyar Ökölvívó Szakszövetségnek is elnöke volt.
Madár – ahogy szinte mindenki ismeri a sportolót – a klasszikus Republic slágerre, a „Szállj el kismadár” dallamára vonult be a terembe, ahol vastapssal köszöntötték – számolt be a találkozásról az iskola közösségi oldalán. A beszélgetés a kezdetektől indult, amikor a dunakeszi kisiskolás először találkozott ökölvívó teremmel. Mint elmondta, többször is meg kellett védenie magát kamaszként, ám amikor már igazolt bokszoló lett, valahogyan egyre kevésbé kötözködtek vele.
A diákok érdeklődéssel hallgatták a nagy meccsek történeteit, Erdei Zsolt az élsportolóvá válás állomásait részletesen bemutatta. Mesélt arról, hogy amatőrként kik voltak a nevelőedzői, kitért Szakos József, Fehér Mihály és Szántó Imre, azaz „Öcsi bácsi” munkájára, illetve Klein Csaba szerepére is. Elmondta, hogy az Európa-bajnoki és világbajnoki címei mellett óriási csalódásként élte meg, hogy a sydney-i olimpián véleményes pontozás után vereséget szenvedett az elődöntőben, és végül „csak” bronzéremmel térhetett haza. Mint említette, ez nagyobb csalódás volt számára, mint amikor már profiként, világbajnokként, sokszoros címvédőként egy négyes gálán elcsalták a Gyenyisz Gracsov elleni mérkőzését, és ellenfelét hozták ki győztesnek.
Szó esett az Universum istállóról is, amelynek versenyzőjeként a profi világbajnoki trónra ülhetett, többek között a mexikói Gonzalezt is legyőzve. A hamburgi csapat tagjaként cirkálósúlyban is világbajnoki címet nyert. A fiatal közönség számára érdekes volt a Madárfészek Akadémia bemutatása is, ahol a hazai ökölvívás utánpótlásképzésének fellegvárát ismerhették meg.
Ezt követően Madár beszélt arról az időszakról is, mikor ő volt a Magyar Ökölvívó Szakszövetség elnöke. A beszélgetés végén családjáról is szó esett, mindhárom gyermekére jut ideje a korábbi világklasszis sportolónak, aki jelenleg is edzőként, egyesületi vezetőként dolgozik a magyar ökölvívásban.
Tanulságos történettel ért véget az interjú, Madár elmesélte élete talán legnehezebb mérkőzésének koreográfiáját, amikor először akarta kiüttetni magát, mert a fáradtságtól már nem látott. Aztán sikerült a mélyről olyan energiákat mozgósítania, amely hatalmas mentális erőről tett tanúbizonyságot, és legyőzte Mehdi Sahnounét a világbajnoki címvédésekor.
A beszélgetés arra világított rá, hogy a tehetség önmagában nem elég, hatalmas szorgalom és elszántság kell a kiemelkedéshez, emellett kell az a „szerelem”, amellyel elköteleződik valaki választott hivatása mellett.
