2024. 02. 18., vasárnap, 17:16
Dr. Kaposi Mór bőrgyógyász emlékművét születésének 155. évfordulóján, 1992. október 23-án leplezték le a róla elnevezett megyei kórház udvarán, a műtéti tömb előtt.
Az emlékmű egy kőből készült stilizált fát ábrázol, melynek lombkoronáján Kaposi doktor bronz domborműve kapott helyet. Dr. Nagy Gyula kaposvári bőrgyógyász főorvos a Somogyi Honismeret 1999-es 2. számában megjelent cikke szerint a szobor arra az elképzelésre utal, hogy „a bőrbetegségek eredete közös, egy gyökérzetből táplálkoznak, egy törzsből származnak”. Kifejtette továbbá, hogy egy magyar számára a fa jelentheti az ősi magyar hitvilág és a ma is élő és ható népmesék életfáját is, de akár a Biblia tudásfáját is, amely minden emberi tudás forrásának, eredetének a szimbóluma. Hozzátette: Kaposi Mór egyszerre volt magyar, osztrák és európai.
Kaposi doktor azért is válhatott a megyei kórház névadójává, mert amellett, hogy az egyik legismertebb kaposvári – Rippl-Rónai József és Czibor Zoltán mellett –, szakterületével, a bőrgyógyászattal már a reformkorban létrejött kaposvári kórház orvosai is foglalkoztak. Már az intézmény megnyitása óta, 1846 novemberétől elláttak bőr- és nemi betegeket, és a kórház első szervezett osztálya is a „bujakóros” osztály – a későbbi bőr- és nemibeteg-osztály – lett, amelyet 1876-ban nyitottak meg az anyaépületben.
Az 1992 őszén leleplezett emlékmű tehát nemcsak a kaposvári születésű bőrgyógyász dicsőségét hirdette, hanem a kórház névadójának is szólt. Ezért nem is a bőrgyógyászat kissé félreeső épületénél helyezték el, hanem a kórház megújulását szimbolizáló, 1988 márciusában átadott új műtéti tömb előtt.
A műalkotást dr. Gyócsi János szülész főorvos, az intézmény 1990-ben kinevezett igazgatója és dr. Simon Miklós, a szegedi bőrklinika volt vezetője avatta fel, ráadásul még a Francia Dermatológiai Társulat elnöke és a Bécsi Orvostudományi Egyetem Orvostörténeti Intézetének igazgatója is részt vett az avatáson.
Források:
Nagy Gyula: A kaposvári kórház és Kaposi Mór története. = Somogyi Honismeret, 1999/2. szám, 39–40. o.
