2023. 12. 15., péntek, 16:10
Legyen szó munkáról, művészetekről, vagy sportról, az egész eddigi élete a közösségépítésről szólt. Ennek köszönhető, hogy egy négy négyzetméteres barkácsboltból mára egy 3 milliárd forintos forgalommal rendelkező, kilencven embernek munkát adó vállalkozást sikerült felépítenie. A siófoki Juhász László munkáját nemrégiben az Év somogyi vállalkozója díjjal ismerték el. A JKH Csoport ügyvezetőjével beszélgettünk.
A Somogyi Prima-díj ünnepélyes átadásán az Év somogyi vállalkozója díjjal ismerték el. Hogyan fogadta ezt a kitüntetést, milyen érzés volt átvenni a díjat?
Nagyon meglepett ez az elismerés, mert ugye ez egy egyéni megmérettetés volt, én pedig mindig csapatban dolgoztam. Mondhatjuk azt, hogy az egész eddigi életem azzal telt, hogy folyamatosan csapatot építettem, s erre nagyon büszke vagyok.
Akkor ez tulajdonképpen mégis egy közösségi díj, az Ön által vezetett cégnek, a JKH Csoportnak is szóló elismerés?
Azt gondolom, hogy ez ennél sokkal összetettebb dolog. Én magam ugyanis nemcsak a munkámban, hanem számtalan más dologban is igyekszem közösséget építeni. Több sportot is űzök és támogatok, ilyen például a tenisz és a golf. Emellett számtalan kortárs képzőművésszel és galériával tartok kapcsolatot, annak idején én üzemeltettem a siófoki Kenyérgyár Galériát, számtalan kiállítást szerveztem és szervezek. A lokálpatriotizmus legalább ilyen fontos számomra, létrehoztam a SióKört, amely egy siófoki értelmiségi klub, ahol megvitatjuk a város különböző fontos kérdéseit, tanácsokat, javaslatokat adunk, véleményt formálunk. Szerintem ez mind összefügg, például a cégünknél kihelyezett egy-egy kortárs alkotás véleményt és ízlést formál, ez szervesen hozzátartozik ahhoz az együttműködéshez, amit nap, mint nap végzünk.
Ha jól tudom, éppen 40 éve vezeti a céget, ekkor történt meg a generációváltás. Mennyire volt egyértelmű, hogy ez az útja?
1970-ben a szüleim nyitották meg az ország első barkácsboltját. Én a 80-as években, mint végzett matematika tanár, gyártásvezetőként dolgoztam a Pannónia Filmstúdiónál, innen vezetett vissza az utam Siófokra. 1983-ban nem átvettem, hanem megvettem a céget a szüleimtől. Nekem ez fontos volt, nem akartam, hogy az a srác legyek, akinek a feneke alá tolják a vállalkozást. A rendszerváltáskor alkalmazkodnom kellett a megváltozott piaci körülményekhez, ami nem volt egyszerű feladat. Ekkor találkoztam egy holland úriemberrel, aki azt tanácsolta, ne foglalkozzak mással, csak építsek csapatot. Ezt igyekeztem megfogadni, s ennek köszönhető, hogy egy 4 négyzetméteres boltból, egy mára egy 90 embert foglalkoztató 3 milliárd forintos forgalommal rendelkező céget sikerült létrehozni.
Ezek után hogyan lehetne megfogalmazni a cég ars poétikáját?
Az egész életem a közösségépítésről szólt, keresem és meg is találom azok az embereket, akik „egy kicsit meg vannak lökve”, talán furán hangzik, de teljesen normális emberekkel nehéz dolgozni. Én megoldó embereket keresek, akik elkötelezettek az építkezésben, vallom, hogy minden ember tehetséges, csak meg találni, hogy miben. Ma ezt divatos szóval szervezetfejlesztésnek hívjuk. Persze ez nem mindig egyszerű, hiszem, hogy sok-sok kudarc vezet a sikerhez. A cég ars poétikája olvasható is az irodában. Légy bizalommal, légy együttműködő, légy provokálható, légy felejtő, vagyis légy kiismerhető. Ez azt jelenti, hogy nyitott vagyok, hiszek az együttműködésben, ha valaki bánt, nem hagyom magam, de attól még, hogy valamikor valaki megbántott, még tudok vele együttműködni a jövőben, ezáltal pedig kiismerhetővé, vagyis megbízhatóvá válok a partnerek szemében.
Hogyan alakul majd a generációváltás a cégnél?
Három gyermekem van két fiam és egy kislányom. A kisebbik fiam 7 év közös munka után most a maga útját járja, amiért nagyon büszke vagyok rá. A nagyobbik fiam grafikusművész, a vállalatnál a többi között az arculatért felel és tipográfiai feladatokat lát el. A kislányom 15 esztendős szép, okos, jó tanuló, jó sportoló pécsi gimnazista. Úgy látom a kisebbik fiamat és a lányomat érdeklik igazán a cég ügyei. A JKH Csoportnál a generációváltás már 2008-ban megtörtént, ekkor egy félkészült és felkészített kollégám vette át az operatív vezetést, én a stratégiai feladatokon túl tanácsadói feladatokat látok el, fontos, hogy tükröt tudjak tartani a cég vezetőinek. Nagyon fontos, hogy az a fajta szemlélet, amit képviselek, a családiasság, a közvetlenség megmaradjon.
Mik a közeljövő tervei?
Jelenleg fejlesztünk, bővítünk, új csarnokokat építünk. Hitvallásom, hogy az ilyen recessziós időben nem meghúzni kell magunkat, hanem megfeszülni, erőt mutatni, beruházni, azért, hogyha majd ismét szebb idők jönnek, akkor minden szempontból félkészültek legyünk. Ha egészségem engedi, 5-7 évig még szeretnék tanácsadóként, a cég motorjaként, lelkiismeretéként tevékenykedni.
