2023. 10. 23., hétfő, 18:30
A nemzeti szabadság kivívása mindig százezrek közös vágya és ügye. Minden egyes eredményünk mögött e százezrek vagy éppen milliók odaadása, bátorsága és kiállása húzódik meg. Nincsen, és nem is létezhet érdemtelenül elnyert szabadság, mert a világtörténelemben azt látjuk: a hatalom természete szerint korlátozza azt, amitől veszélyeztetve érzi magát – hangsúlyozta Szita Károly polgármester a Csiky Gergely Színházban rendezett hétfő esti gálaműsor keretében elmondott ünnepi beszédében.
– Kivívni vagy kiharcolni az önrendelkezés jogát nem ugyanazt jelenti, mint megkapni vagy éppen elnyerni. Az előbbiekben ott vannak saját érdemeink is, az utóbbiak mögött viszont csupán uralkodói kegyet feltételezhetünk. Márpedig szabadságjogokat nem osztogatnak csak úgy! – mondta Szita Károly az 1956-os forradalom kitörésének 67. évfordulóján, felhívva a figyelmet arra, hogy Kaposvár is megküzdött azért, hogy 150 évvel ezelőtt rendezett tanácsú várossá válhasson.
– Az 1873-as áttörést aligha érhettük volna el a hat évvel azelőtti Kiegyezés nélkül, a Kiegyezéshez pedig aligha juthattunk volna el 1848-49 forradalma és szabadságharca nélkül. Miként 1956 spontán forradalmában és szereplőiben is nyilvánvalóan jelen voltak a nemzeti kultúránkban és hagyományainkban, az irodalmunkban, a történelmi tapasztalatainkban megőrzött mintáink és ideáink. Hogy mit jelent a hazaszeretet, az önrendelkezés, a szabad cselekvés és a szabad gondolkodás, és hogy miért nem lehet tűrni az elnyomást. Hogy miért kell mindenkor tiszta szívvel, alakoskodás és megalkuvás nélkül küzdeni a legnemesbekért – fogalmazott Kaposvár polgármestere.
Szita Károly a hála és a köszönet hangján szólt Kaposvár elmúlt 150 évének alakítóiról.
– Igyekeztünk méltó módon szólni róluk és nagy tetteikről, mert az intézmények mögött mindig emberek álltak és dolgoztak. Hittel, vágyakkal, akarattal, személyes és közösségi ambíciókkal. Milliónyi szándékkal, amely mégis létrehozott, gyarapított és megőrzött valami közöset, magát a városunkat, Kaposvárt – mondta a városvezető.
Szita Károly hangsúlyozta: 1956 forradalmárai azt a jogot követelték vissza, hogy a saját akaratuk szerint élhessék az életüket, építhessék a biztonságot nyújtó otthonukat, gyarapíthassák a családjukat, vágyaik és értékrendjük szerint szervezhessék saját útjukat, pályájukat, hivatásukat, s hogy szuverén módon maguk alakíthassák a sorsukat.
– Ezért emlékezünk tisztelettel és meghatottan mindazokra, akik küzdöttek a szabadságért. 1956 forradalma kapcsán magukra a híresebbekre és mezítlábasokra, mindazokra, akik tiszta szívvel, őszinte lelkesedéssel, mit sem törődve a hatalmi agresszióval, bátran mentek szembe az elnyomókkal. Ők a mi hőseink és példaképeink, akik nélkül a rendszerváltoztatás sem úgy zajlott volna, ahogyan aztán általunk megtörténhetett. A mai szabadságunkhoz kellett az 56-osok áldozatvállalása és kellett az a morális tőke is, amely a legsötétebb időszakban csodálatot váltott ki a magyarok iránt szerte a világban. Ez 1956 igazi varázsa és öröksége, s ez a lelkiség az, amelyet újra és újra tudnunk kell felmutatni a zűrzavaros világ bajai közepette is – zárta ünnepi beszédét Szita Károly polgármester, majd M. Kiss Sándor laudációját és a kitüntetés kapcsán vele készített rövidfilm levetítését követően átadta a történésznek a Szabadságért Kaposvár Emlékérmet.
| A Szabadságért Kaposvár Emlékérem idei kitüntetettje: M. Kiss Sándor |
|
M. Kiss Sándor 1943-ban született Budapesten. Máig angyalföldinek érzi magát, de a forra-dalmat Győrben élte át. 1956. október 25-én csaknem ő is az ávós sortűz áldozatává vált a börtön előtt tartott tüntetésen, s a tragédia mély nyomokat hagyott benne. A győri Bercsényi Miklós Gimnáziumban letett érettségi után az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsé-szettudományi Karán tanult tovább, s 1963-tól az Eötvös József Collegiumnak is hallgatója volt. 1967-ben szerzett magyar–történelem szakos tanári diplomát. Pályáját mint a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos segédmunkatársa kezdte, s a Művelődéskutató Intézetben folytatta mint tudományos munkatárs, majd főmunkatárs. A rendszerváltozás után előbb a Művelődésügyi Minisztérium kabinetirodájának osztályveze-tőjeként, illetve a Miniszterelnöki Tanácsadó Testület kormányfőtanácsosaként dolgozott. Tevékenyen részt vett annak a tényfeltáró bizottságnak a munkájában, amely az 1956-os sortüzek történetét kutatta. 1996-ban lett a történettudomány kandidátusa. 1997-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara Történeti Intézetének intézetvezetője, 2004-től 2013-ig egyetemi tanár volt, majd professor emeritusként tanított az egyetemen. Szívügyének tekinti a fiatal történészgenerációk nevelését. 2013-tól a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgató-helyettese, 2021 óta az intézet tudományos igazgatója. Hetvenéve-sen a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány kurató-riumának tagja lett. „A krédóm, hogy megismerjem, s ha megismertem, megértsem, s csak aztán mondjak ítéletet, ha tudok” – foglalta össze történészi módszerének lényegét. S hozzá-tette, hogy „a történelmet értékek alapján kell elemezni, és bár sokféle érték hat, a legfonto-sabbak: a nemzet szuverenitása, az egyén szabadsága, a tulajdonhoz való jog és a hit szabad vállalása”. Fő kutatási területe a második világháború alatti antihitlerista nemzeti ellenállás törté-nete, az 1944–1956 közötti időszak magyar politikatörténete, az 1956-os forradalom és sza-badságharc, valamint az azt követő megtorlás története. Mintegy tizenöt könyv és száz ta-nulmány szerzője, mégis úgy véli: „a Rákosi-diktatúráról, Recskről, ötvenhatról nem tan-könyvszagúan kell tanítani”. Kitüntetései között van a Mindszenty-emlékérem (2005), a Józsefvárosi Becsületkereszt (2010) és az 56-os emléklap (2011). 2013-ban megkapta a Ma-gyar Érdemrend középkeresztjét, s 2022-tól a Széchenyi-díjnak is birtokosa. Munkássága részben megyénkhez kötődik. Olvasókönyv címmel ő állította össze azt a visszaemlékezés-gyűjteményt, amely 1956 somogyi forradalmárait szólaltatta meg. „Meg-próbáltam visszaadni az ő saját 56-jukat, az ő igazságukat – mondta. – A vidéki ember épp-úgy részese a forradalomnak, mint az, aki a barikádokon harcolt. 56 mindenkié, aki tett az országért.” A kötet a Püski Kiadó gondozásában látott napvilágot 1997-ben. Többször mondott október 23-i emlékbeszédet a megyében: 2003-ban Tabon, 2011-ben és 2015-ben Kaposváron. „A forradalom a magyarság élni akarásáról szólt, s világtörté-nelmi jelentőségű eseménynek számított” – fogalmazott utóbbi alkalommal a Nagy Imre-szobornál rendezett ünnepségen. 2006-ban ötvenhatos kiállítást nyitott meg, 2010-ben pedig Nagy Imre és a forradalom címmel tartott nagy sikerű előadást a megyei és városi könyvtár-ban, 2008-ban a kommunizmus áldozataira emlékező rendezvény szónoka volt Kaposváron. Történészi munkájának homlokterében az 1956-os forradalom áll, amelynek kutatásá-val, a tények feltárásával küldetést is teljesít. „1956 nélkül a nemzet nem tartana ott, ahol ma – állítja. – Meggyőződésem, ha az igazságot mondjuk el, ha kell, többször is és többféle formában, akkor annak közösségformáló ereje és emlékezetpolitikai hozadéka lesz.” M. Kiss Sándort az vezérli, hogy megtisztítsa közös emlékezetünket a tévedésektől, s így méltó büszkeséggel, de a reális ítéletalkotás jogos reményében lapozhassuk fel törté-nelmünk fejezeteit. Azon dolgozik, hogy a közös múlt valamennyiünk barátja, támasza és erőforrása legyen. |
| Forrás: Kaposvár MJV Önkormányzata |
| M. Kiss Sándor: nem én kerestem 56-ot, hanem 56 kopogott be hozzám... |
|
Csupán tizenhárom éves volt, amikor kitört a forradalom, mégis, esszenciálisan szinte mindent megtapasztalt a hangulatából és az üzeneteiből, mindent, amit 1956 a zászlajára tűzött. Talán ez az élmény is ott munkált benne, amikor később történelem és magyar szakra jelentkezett, majd fiatal kutatóként az 1945 utáni polgári ellenállás történetével kezdett el foglalkozni. M. Kiss Sándor hivatása gyakorlása során fedezte fel Kaposvárt is, amelynek eredményeképpen 1997-ben megjelent a somogyi forradalmárokról szóló könyve. A forradalom kitörésének 67. évfordulóján a Szabadságért Kaposvár Emlékérem idei kitüntetettjével beszélgettünk.
|
