2022. 02. 25., péntek, 17:32
A minőségi olvasás nagyon szubjektív kérdés, hiszen mindenkinek mást jelent a minőség: valaki a szépirodalomra, valaki a versekre, valaki a szakkönyvekre, valaki a romantikus vagy egyéb más, tematizálható regényekre esküszik.
Dr. Gombos Péter, a Magyar Olvasástársaság alelnöke, a MATE Kaposvári Campusának főigazgató-helyettese lapunknak elmondta, hogy az is csak egy kicsivel könnyebb kérdés, hogy egyáltalán olvasunk-e, mert már maga az olvasás fogalma is jóval tágabb a szakemberek szerint, mint harminc évvel ezelőtt.
Az utóbbi évek kutatásai szerint vannak olyan korosztályok, melyek kifejezetten sokat olvasnak utcai feliratokat, plakátokat, vagy éppen a telefonjukon megjelenő információkat, de könyvet túlnyomó többségük nem vesz a kezébe.
Más szempontok alapján – amennyiben az olvasást leginkább a könyvolvasással azonosítják -, javulás mutatkozik a nem olvasók arányának csökkenésében, de azért nagyon büszkék nem lehetünk, mert ezzel párhuzamosan a sokat olvasók aránya is csökkent.
Legutóbb a középsikolába készülő fiatalok központi írásbeli felvételijén volt feladat, hogy érveljenek a papír alapú és digitális olvasás mellett vagy ellen. A szakember szerint ez azért is izgalmas kérdés, mert a mai gyerekek többsége nincs tisztában azzal, hogy a papír alapú olvasmánnyal szemben az e-olvasón lassabban olvasunk, nehézkesebb rajta a visszalapozás, a visszakeresés. Ugyanakkor kétségtelen előnye, hogy főként az idegen nyelvű irodalom nagyon gyorsan elérhetővé válik nem túl magas áron, illetve nagyon jó fordítóprogramok vannak ezekhez az olvasókhoz, nem kell szótárazni.
dr. Gombos Péter azt is elmondta, hogy saját tapasztalatai szerint a kamaszok e-olvasón egyáltalán nem olvasnak, inkább telefonon, a felnőttek pedig a telefont nem használják regény olvasására, inkább a digitális olvasót preferálják.
A negyvenes korosztályban a nem olvasók aránya 2005-ben 64 százalék volt, ami rosszabb, mint öt évvel korábban, de nem feltétlenül jobb, mint most. Az internet az olvasási szokásokra is hatalmas hatással volt, az okostelefon pedig pláne.
Arra, hogy kiből lesz olvasó és kiből sem, az édesanyák tudnak a legjobban hatni. Ők azok, akik a gyerekekkel a legtöbb időt töltik, akik az első könyvet a kezükbe adják. A szakember szerint nem szabad megvárni az óvodás kort, mert a könyvek szeretete már korábban kialakul, ezért fontosak a babáknak készült kiadványok, a fürdőkádba vihető lapozgatók, a mesekönyvből történő mesélés és a mondókázás.
Az olvasás kapcsán valószínűleg mindenkinek vannak rossz emlékei, amikor a kötelező olvasmányok a szükséges rosszat jelentették és vagy kiolvastuk őket fájdalommentesen, van csak gyötrődtünk a lapok felett. A Magyar Olvasástársaság alelnöke ennél sokkal sarkosabban fogalmazva azt mondta, hogy a kötelező olvasmányok egy része megutáltatja az olvasást a gyerekekkel a tapasztalatok szerint. Leginkább azért, mert rossz életkorban szabják ki a diákokra. Dr. Gombos Péter kiemelte, hogy az utóbbi 10-15 évben az általános iskolák alsó tagozatán sokat javult e tekintetben a helyzet, felső tagozaton nem, ezen csak a pedagógus tud javítani, bár elég merev a szabályozás. Hozzátette, hogy az egész irodalomtanítás életrajzokra, műelemzésekre alapul ahelyett, hogy irodalmi élmények, szövegélmények, beszélgetések, viták adnák az alapját.
