2022. 02. 23., szerda, 15:45
Fésűs Éva meseíró neve már jól ismert a taszári iskolába járó tanulók számára, hiszen már két év telt el azóta, hogy felvette az intézmény a Kossuth-díjas írónő nevét.
Hétfő délután a kaposvári Keleti temetőben a családi sírhelynél koszorút helyeztek el és mécsest gyújtottak az iskola közösségét képviselő negyedik és nyolcadik osztályos diákok, pedagógusok. Ezzel tisztelegtek névadójuk munkássága előtt halálának harmadik évfordulóján.
A megemlékezésen Faludyné Kiss Szilvia, a Taszári Fésűs Éva Általános iskola intézményvezetője összegezte az írónő életének és munkásságának legfontosabb eseményeit, amelyben a meseíró - írói munkásságával kapcsolatos - saját gondolatait is felelevenítette:
"Az igazán nagy költők gondolataik szárnyán mindig magasan repülnek. Nekem folyton leért a lábam, és egész életemben gyalog jártam, de közben leszedhettem ezeket a pillanatokon kinyíló, életútmenti vadvirágokat. Nem díszes vázába való csokor, olyan szerény, hiszen egyikből sem lett költemény.”
(Fésűs Éva)
Az élettörténet összegzése után az iskola negyedik osztályos tanulói „A pajkos napsugár” című mesén keresztül idézték fel Éva néni történeteinek „titkos” üzenetét: a hétköznapi dolgok egyszerű tanulságait, erkölcsi igazságait, amelyekkel észrevétlenül neveli a meséit olvasó gyermekeket, hiszen a „haszontalan napsugár” csintalanságával galibát okoz, amit aztán igyekszik jóvátenni, és ezáltal példát mutat jóságból, szeretetből.
Ezt követően a nyolcadik osztályosok adták elő az írónő gondolatait a Tavaszi szerelemről, majd a Vallomás Somogynak című versét, amelyben a széptájú Somogyhoz fűződő érzelmeiről, életének beteljesüléséről, írói munkásságának kiteljesedéséről ír:
„Nálad találtam meg minden mesémet,
itt virultak a meserétek,
ahol tündér Zselic
őzikés erdejével,
csillogó tavacskák szemével
annyira megigézett engem is, hogy amikor virágos városod
örökbe fogadott,
úgy éreztem, hogy sorsom fonalát
egy alig hitt, mégis valóra vált mesébe szőve hozzád kötözte,
s így lettél igazán
valóságos hazám,
mert magadhoz öleltél mindörökre.”
A gyerekek műsora után elhelyezték az emlékezés virágkeresztjét, s minden résztvevő mécsest gyújtott Fésűs Éva meseíró emlékére.
