2022. 02. 21., hétfő, 15:35
Kaposváron nem szokatlan látvány, hogy egy-egy fa törzsére és kérgébe érzékelőket helyeznek szakemberek. A vizsgálat a növények állapotáról ad tájékoztatást, most a Keleti temetőnél álló úgynevezett krisztustöviseket vizsgálják.
A sírkert kőkerítése mentén egykoron tövises lepényfákat, vagy ha úgy tetszik gledícsiákat, s ha még inkább úgy tetszik, akkor krisztustövist ültettek, melyekből sokat már az ’50-es években kivágtak. Jelenleg hozzávetőlegesen 40 ilyen fa szegélyezi a kőkerítést, de mint egy decemberi szélvihar is bizonyította, erősen elöregedtek ezek a növények, akkor három lepényfa dőlt ki.
Puskás Béla, a Somogy Temetkezési Kft. vezetője lapunknak elmondta, hogy a városüzemeltetéssel vették fel a kapcsolatot a temetők fáinak felmérése kapcsán, így most ennek keretében dolgoznak a szakemberek. Munkájuk lesz bőven, hiszen a két legnagyobb kaposvári sírkertben több száz fa van.
A Kaposvári Városüzemeltetési Nonprofit Kft. ügyvezetője, Vígh Attila megerősítette, hogy fakopp műszerrel vizsgálják a kollégáik a növényeket, előbb a temetőn kívül, majd azon belül is. A munkához tavaly vásárolta meg az eszközt a várost. A fák ultrahangos, úgynevezett fakopp vizsgálata a törzs korhadásáról ad képet. Azokat a fákat, melyekről kiderül, hogy rossz állapotban vannak, kivágják, de a helyükre mindenképpen új csemetéket ültetnek.
Most akkor lepényfa, gledícsia vagy krisztustövis?
Mindhárom helytálló. Hivatalos neve tövises lepényfa, de sokan csak gledicsinek, ledicsinek ismeri, mások pedig krisztustövisnek. Puskás Béla lapunknak elmondta, hogy azért kapta a növény az utóbbi nevet, mert a hiedelem szerint ennek a növénynek az ágaiból fonták Krisztus koszorúját, illetve tipikusan temetői fa volt, mert tüskéin át az állatok nem tudtak bemenni a sírkertekbe.
Kaposváron viszonylag kevés helyén találunk az Észak-Amerikából származó, akár 30 méter magasra megnövő és 80 évig is élő fából, amit egyébként sokan összekevernek a szentjánoskenyér-fával. (Az ugyanis nálunk, ezen az éghajlaton nem él meg.) A lombhullató fa levelei az akácéhoz hasonlatosak, viszont törzsén és ágain igen masszív tüskék meredeznek. Termése hosszúkás, lapos, barna hüvelytermés, benne magokkal, amik ehetőek. A zsenge magok íze hasonlít, a zöldborsóhoz, a zöldbabhoz és a tökmaghoz is. Meg is lehet főzni, ekkor legalább 2-3 órát szánjunk rá, majd ledarálva, pépesítve mehet is a kenyérre. Őshazájában sört is főznek a belőle.
