2021. 11. 26., péntek, 09:10
Kerékpározni jó. Mindenkinek. Az egészségemnek, a pénztárcámnak, a közlekedésnek, a városnak. Amikor nyeregbe szállok, azzal mindenki csak nyer. Persze langymelegben, virágillatban sokkal csábítóbb.
De az őszi-téli kerekezésnek is megvan a maga varázsa. Csak jobban fel kell öltözni. És emlékeztetni magunkat arra, hogy a legjobb immunerősítő a próbatétel. Arról nem beszélve, hogy a testmozgástól kimutathatóan jobb lesz a kedvünk. Mi ez, ha nem egy tejjel-mézzel folyó sikertörténet?
A többségnek tényleg az. Ám ott vannak azok, akik a többséghez hasonlóan elindultak - aztán máshol kötöttek ki, mint ahova indultak. Jobb esetben a baleseti osztályon. Rosszabb esetben… Ezt hagyjuk is… A teljes kerékpáros populációhoz mérten nincsenek sokan. De ahhoz mérten, hogy a legtöbb baleset mennyire egyszerűen megelőzhető lett volna, túlságosan is sokan vannak. Ahhoz képest pedig, hogy a balesetekből származó sérülések mennyire ordítóan értelmetlenek, fájdalmasan sokan vannak.
Ha közös nevezőt keresünk azok között, akik a teljes céltávot kerékpárral tették meg és azok között, akik kerékpárral indultak, de mentőautóval mentek tovább, a legnyilvánvalóbb ez: egyikőjük sem gondolta, hogy aznap balesetet fog szenvedni. Senki nem indul el úgy otthonról, hogy “ma aztán jól összetöröm magam”. Azért indulnak el, mert oda akarnak érni, ahova indultak. A többségnek sikerül is. Mi teszi a különbséget? A szerencse?
A szerencse valóban létezik. De a legtöbb esetben az, amit szerencsének szokás nevezni, valójában a felkészültség randija az alkalommal. És ugyanez a helyzet a szerencsétlenséggel is. A váratlan, előre nem látott helyzetek túlnyomórészt azért alakulnak ki és azért torkolhatnak tragédiába, mert egy sor mulasztás vagy más felelőtlenség előzte meg őket. A szerencsétlenség leggyilkosabb ellensége a felkészültség.
Az úgynevezett Pareto-elv (más néven: a 80/20 szabály) itt is megállja a helyét. 20%-kal nagyobb felkészültség 80%-kal csökkentheti a baleset esélyét. Az őszi-téli kerékpározás esetében pedig ezt a 20%-ot úgy nevezzük, hogy láthatóság. A láthatóság nevetségesen kevés erőfeszítést igényel tőlünk ahhoz képest, hogy az életünk múlhat rajta. Csak két lámpa (a hátsó akár villoghat is) és néhány fényvisszaverő csík vagy szalag kell hozzá. Lehet, ennyin múlik, hogy ne egy motorháztetőn vagy egy kamion hűtőrácsán végezzük. Persze mindenki azt gondolja, hogy vele nem történhet ilyesmi. De az okos tesz érte, hogy valóban ne is történjen. A többiek? Ők a szerencsére bízzák az életüket. Ami azért elszomorítóan értelmetlen, mert semmit nem nyerhetnek vele. Annál többet veszíthetnek.
(Kezdőkép forrása: pixabay.com)
