2021. 09. 13., hétfő, 09:53
Nem tudjuk, van-e összefüggés a boldogtalanság és a balesetek magasabb száma között. Azt viszont igen, hogy a balesetek túlnyomó többsége figyelmetlenség miatt következik be. És azt is, hogy aki boldogtalan, az általánosságban véve figyelmetlenebb is. Ami nem azt jelenti, hogy egy boldog ember ne lehetne figyelmetlen. Azt sem, hogy egy boldogtalan ember ne lehetne körültekintő. Két dolgot viszont jelent. Ezek lennének e cikk tanulságai.
A figyelmünk állapota folyamatosan változik. Ennek a változásnak a legfőbb mutatója, hogy inkább kifelé irányul vagy inkább befelé? Általános szabály, hogy minél jobb a hangulatunk, annál inkább kifelé irányul a figyelmünk és minél rosszabb, annál inkább befelé. Ez nem azt jelenti, hogy akinek éppen befelé irányul a figyelme, az biztosan rosszkedvű. Azt viszont jelenti, hogy aki lehangolt, annak befelé irányul a figyelme. Ebből pedig már kikövetkeztethetjük, hogy minél jobb a hangulatunk, annál többet érzékelünk a környezetünkből. Szóval, a jókedv - számos egyéb előnye mellett - a balesetek esélyét is csökkenti.
De van itt még valami. Érdemes megfigyelni, hogy a cipőnket a legrosszabb napunkon éppolyan jól be tudjuk kötni, mint amikor repkedünk a boldogságtól. Miért? Azért, mert annyira begyakoroltuk, hogy a hangulatunk igazából nem befolyásolja a megvalósítást. Ezt úgy nevezzük, hogy a rutin hatalma. Ezért gyakorolnak rengeteget az olyan hivatások képviselői, ahol nagy a tét. Egy utasszállító repülőgép pl. nem állhat a földbe csak azért, mert a kapitánynak épp rossz napja van! Egy kerékpár ugyan nem utasszállító repülőgép, de ha a nyeregben ülve rosszul döntünk, azzal az utasok 100%-ának az életét kockáztatjuk.
Valamit tudomásul kellene vennünk. A kerékpározást hajlamosak vagyunk úgy kezelni, ahogy régen is kezeltük. Csakhogy azóta sokkal több autó jelent meg az utakon, a vezetési morál pedig sokat romlott. Ma egy kerékpárosnak a KRESZ-t éppúgy gyakorolnia kellene, mint a kerékpár irányítását. A menet közben telefonálást pedig hagyjuk is. Ez és a felkészületlenség úgy általában abból az előfeltevésből indul ki, hogy nem lesz baj.
Ami kiválóan működik - egészen a vészhelyzet bekövetkeztéig. Ilyenkor jön mondjuk az, hogy az illető az egyetlen szabad kezével berántja az első féket. Amitől az első kerék blokkol, hősünk pedig ballisztikus pályára áll, majd az arcával tompítja a becsapódást. Persze nem lett volna baj, ha nem lett volna baj. De a baj már csak ilyen. Néha jön. És sosem szól előre.
A kerti medencében úszni nem ugyanaz, mint a Dunában. Ami a kerti medencéhez elég, a Dunához garantáltan kevés lesz. A gond az, hogy nagyon sok kerékpáros még mindig a kerti medencében érzi magát. Pedig már rég a Dunában vagyunk. De valahogy szeretjük a felkészültség hiányát optimizmussal ellensúlyozni. Más szavakkal: a szerencsére bízni magunkat. A szerencsében bízni addig van igazán rendben, amíg az ember nyerhet, de nem igazán veszíthet. A közlekedésben épp az ellenkezője az igaz. A felkészületlenséggel semmit nem nyerhetünk. Veszíteni annál többet veszíthetünk.
Az autóvezetést azért kötelező gyakorolni, mert akár meg is ölhetünk másokat. A kerékpározást pedig azért kellene gyakorolni, mert akár megölhetjük saját magunkat. Vitatkozzunk arról, hogy melyik a rosszabb? Inkább kerüljük el mindkettőt! Bringázni egészséges, bringázni élmény, ha bringázunk autózás helyett, azt a Föld is jobban szereti. Tegyünk azért, hogy minél tovább bringázhassunk! Ez mindenkinek jó befektetés.
A Közlekedésbiztonsági programok a TOP-6.9.2-16-KA1-2017-00001 azonosítószámú „Helyi identitás és kohézió erősítése Kaposváron” című projekt keretében, a Takáts Gyula Megyei Hatókörű Városi Könyvtár szervezésében valósulnak meg.
Közlekedésbiztonsági programokról információ: https://www.facebook.com/okosbringa
