2021. 04. 19., hétfő, 13:33
E heti beszélgetőpartnerünk: Sz. Látó Judit mentálhigiénés szakember.
Testileg és lelkileg is megterhelő hónapokat élünk, a koronavírus-járvány nem kímélt minket, és nem csupán a fizikai mivoltunkat támadta, hanem a mentális egészségünket is. A félelem és szorongás mellett ott van a bizonytalanság, az elkeseredettség és a düh is. Arról, hogy a pandémia megjelenése után egy évvel hol tartunk, Sz. Látó Judit mentálhigiénés szakembert kérdeztük.
Egy év telt el azóta, hogy a koronavírus-járvány hazánkban is megjelent. Kellőképpen megijedtünk tőle, de oldódtak bennünk azóta a félelmeink, feszültségeink?
Nem túlzás azt állítani, hogy alapjaiban változtatta meg az életünket ez a világjárvány. A félelem, a feszültség, a bizonytalanságérzés, és a mindezek által kiváltott stressz lassan egy éve, változó intenzitással, de folyamatosan jelen levő érzések az életünkben. Naponta érnek minket az újabb és újabb hírek a vírussal kapcsolatban, amik hatással vannak ránk, és ha esetleg már úgy éreztük, hogy valamennyire megszoktuk a Covid okozta helyzetet, alkalmazkodtunk hozzá, az újabb információk hatására azt vehetjük észre, hogy ismét úrrá lesznek rajtunk a nyomasztó, szorongató érzések.
Egy évvel ezelőtt tanultuk meg igazán, hogy mit jelent a maradj otthon kifejezés és a karantén szó. Az akkorihoz képest változott ezek értelmezése bennünk?
Egy éve szinte sokként érte az embereket a karantén, hogy kötelezően otthon kell maradni, hiszen ez idáig egy teljesen ismeretlen korlátozás volt a többségünknek. Jelenleg – bár sokkal óvatosabban kell élnünk – nincs ilyen szigorú korlátozás, szabadabban mozoghatunk. Persze ez sem igaz mindenkire, mert például a gimnazisták lassan egy éve élnek a szobájukba „zárva”, távol az iskolától, a barátoktól, elszakítva mindentől és mindenkitől, ami ennek a korosztálynak fontos lenne. Az ő életüket is fenekestől felforgatta a járvány, ezzel kapcsolatban is felmerülhetnek konfliktusok a családokban. Komoly kihívás lehet ez most a szülőknek. Annak ellenére, hogy bizonyos szempontból alkalmazkodtunk már ehhez a helyzethez, ha újabb szigorúbb korlátozásokat vezetnének be – és itt most főként karanténra, szigorú otthon maradásra gondolok –, az mentálisan újra nagyon megviselné az embereket.
Vannak tipikusan a Covid járvány ideje alatt jellemző problémák?
A testi egészségünk mellett komoly kihívás most megőrizni és fenntartani a mentális és lelki egészségünket. Sokféle nehézséggel fordulnak hozzám is az emberek, a félelem, a bizonytalanság-érzés, valamint a családon belüli konfliktusok a leggyakoribb problémák. És sajnos az utóbbi időben egyre többen keresnek gyásszal, veszteséggel kapcsolatban is.
A járvány mellett a múlt év végén megjelentek a védőoltások. Azt gondolnánk, hogy most már nem kell szoronganunk, de mintha nem ez történne…
Igen, ez is sajnos a koronavírus egyik „mellékhatása”. Pontosabban annak az „információcunaminak”, ami nap mint nap ér bennünket. A problémát csak fokozza, hogy egymásnak ellentmondó híreket is kaphatunk. Az oltással kapcsolatban is vegyesek az emberek érzései, mert amíg valakinek megnyugvás az, hogy van, és megkapja, más még mindig bizonytalan, sőt bizalmatlan. Azt tudom tanácsolni, hogy ha úgy érezzük, nem vagyunk jól mentálisan, ne szégyelljünk segítséget kérni. Mi, a lélektannal foglalkozó szakemberek nem győzzük hangsúlyozni az egymásra odafigyelés és a beszélgetés fontosságát. Ha máshogy nem, hát online vagy telefonon.
Ugyanakkor az egymás közti kommunikációra is figyelni kéne, főként az interneten nagy a szája mindenkinek, megjelent a vakcinairigység kifejezés, és könnyen bánthatunk meg másokat.
Többen panaszkodnak mostanában nekem is arra, hogy amíg a híreket tudatosan ki tudják zárni, ha akarják, addig a közeli hozzátartozóktól, barátoktól kéretlenül is érkeznek a tanácsok, vélemények. A beszélgetéseink mostanában úgy kezdődhetnek, hogy „Téged már beoltottak? És melyik vakcinával?” Fontos lenne ebben is a tudatosság. Ha egy beszélgetésben úgy érezzük, hogy nekünk valami túl sok és nem akarjuk, hogy a vírusról vagy a védőoltásról szóljon, akkor azt bátran jelezzük a másik félnek. Komoly kihívás, hogy toleránsak tudjunk maradni egymással és a környezetünkkel. De nem lehetetlen!
