2021. 02. 25., csütörtök, 12:18
E heti beszélgetőpartnerünk: dr. Csillag Gusztáv ügyvéd.
Csillag Gusztáv nem az az ügyvéd, aki aktákba, paragrafusokba mélyedve tölti az életét. A kifogástalan modorú, jó humorú férfi magas, szikár alakja gyakran tűnik fel a városi rendezvényeken. Közösségi munkáját a város napján Pro Urbe Kaposvár díjjal ismerték el.
Januárban volt 45 éve, hogy letette az ügyvédi esküjét. Hogy került erre a pályára?
Vegyésznek készültem, egy félévet el is végeztem a Veszprémi Vegyipari Egyetemen. Szerettem a kémiát, de gyenge volt a matematika- és a műszakirajz- tudásom. Az első félévi eredményem nagy csalódás volt, és akkor mondta az édesapám, hogy neked jobban állna a jogi pálya. Váltottam, de a veszprémi évfolyamtársaimmal kakukktojásként ma is tartom a kapcsolatot.
Milyen emlékeket őriz erről a közel öt évtizedről?
Hosszú és szép időszak volt. Amikor megkérdezem az ügyfelemet, hogy miként került hozzám, előfordult olyan válasz, hogy már a szüleimet is ügyvéd úr választotta el. Olyan is volt, hogy azt mondta az ügyfél, nem tetszik emlékezni, már az első házasságomat is az ügyvéd úr segítségével bontották fel. Amikor az ügy befejeztével elment, utána kiáltottam, a harmadikat már nem vállalom.
Hívő emberként mit gondol a válásról?
Nem örülök a bontópereknek, mert ahol gyerek van, ott valójában nincs házasságfelbontás. A gyerekek egy életre összekötik a szülőket. A házasság az alkalmazkodás művészete, és aki azt mondja, hogy ő sosem vitatkozik a párjával, az nem mond igazat. 45 éve vagyok házas, és bár nem járunk állandóan kézen fogva a feleségemmel, megbecsüljük egymást, és nem gondolunk házasságfelbontásra.
A családjában több jogász is volt, és az utódlással sincs gond.
Az édesapám és a nagybátyám is jogász végzettségű, a fiaim is azok. Levelező tagozaton végeztem az egyetemen, a római és a polgári jog tanulásánál apámmal sokat konzultáltam, ez nagy segítséget jelentett. Reméltem, hogy a fiaimmal közös irodát nyithatunk, de másképpen alakult az életük.
Két fia van, merre vitt az útjuk?
A kisebbik fiamat elcsábította egy ösztöndíj Franciaországba, ott közel került a közjegyzői munkához, itthon is közjegyzőként dolgozik. Gábor fiamat a közigazgatás ragadta el, Kaposvár jegyzőjeként tevékenykedik. Mindkettőjükre nagyon büszke vagyok.
Régebben önnek is volt kapcsolata az önkormányzattal. A rendszerváltáskor az első képviselő-testületnél a választási és a jogi bizottságnak is tagja volt.
Nagyon szép munka volt az, akkor kellett kialakítani azokat a normatívákat, szabályokat, melyek jelentős része még ma is él, bár nyilván módosították már őket. Az egyik oldalamon Mátrai Márta, a másikon Lamperth Mónika ült, és én figyeltem, hogy miként tudunk egyeztetni ezzel a két különböző oldalon elkötelezett politikussal.
Az ügyvédi munkán kívül sok minden mással is foglalkozik, így egyebek mellett 1994 óta a Keresztény Értelmiségiek kaposvári csoportját is vezeti.
Nem tartom magam főkereszténynek. Szervezni szeretek, meghívni azokat az embereket, akiknek a keresztény értékek fenntartása a legfontosabb. Több mint 400 rendezvényt szerveztem, mindegyikre szívesen emlékszem.
Mit jelent az ön számára a hit?
A hit nekem a biztonságot jelenti. Fundamentumot, eligazodási pontot. Gyerekkoromtól jártam hittanórára, a fiaim hittantanárától, Pázmány Lajos atyától és a többi katolikus plébánostól sok útravalót kaptam.
A Polgári Casino rendezvényein is rendszeresen ott van, 2013-ban megkapta a Casino-díjat is. Miért szereti ezt a közösséget?
Régi családi hagyománya van nálunk a Polgári Casinonak. Az anyai nagyapám volt a hajdani Polgári Casino gazdasági vezetője, pénztárnoka. A Casino azért fontos nekem, mert hasonló gondolkodású embereket gyűjt össze.
Milyen gondolkodást, értékrendet tart fontosnak?
Polgárnak lenni. Ami azt jelenti, hogy van egy szellemi és egy vagyoni biztonság az ember mögött, és ha ez a kettő megvan, akkor félszavakból is megértjük egymást.
Mit jelent önnek Kaposvár, az a város, ahol gyerekkora óta él?
Nekem ez a város olyan, mint a szüleimmel való együttlét. Gondolatban sokszor átkarolom a várost. A Fő utcán lakom, és ha szemetet látok az utcán – igaz, hogy már fáj a derekam, ha le kell hajolni –, de felszedem. Örülök, hogy szépen fejlődik a város, szeretem minden utcáját és a város környékét is.
Meglepte a város napján kapott kitüntetés?
Minden kitüntetés meglepi az embert. Először arra gondoltam, hogy ej, milyen öreg vagyok már, mert a városért minden tisztességes polgár igyekszik tenni, de amikor ez már megérett egy kitüntetésre, a mögött már évtizedeknek kell lennie.
