2021. 02. 16., kedd, 19:31
Beszélgetőpartnerünk: Berek Gábor, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara somogyi elnöke
Már egy év is eltelt azóta, hogy a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöki posztján személycsere történt. Berek Gábor a leköszönő Gombos Sándort váltotta a pozícióban és rögtön hatalmas kihívással kellett megbirkóznia: a koronavírus-járvány ugyanis a gazdálkodókat és a kamara életét is érzékenyen érintette. Többek között erről beszélgettünk az elnökkel.
Egy jól működő szervezet élére került, de rátermettségét egy igen különleges évben kellett bizonyítania…
Valóban. 2019 november végén választott meg a küldöttgyűlés elnöknek, de lényegében az érdemi munka nagy része már a tavalyi, rendhagyó évre tolódott, amikor volt nehézség bőven. Nem csupán a kamaránál kellett helyt állnom, hanem a családi gazdaságunkban, és abban a mezőgazdasági zrt.-ben is, ahol ügyvezető vagyok. Mindemellett a kamarai tevékenységgel foglalkozom a legtöbbet a legjobb tudásom szerint.
Ezek alapján nem volt ismeretlen önnek a mezőgazdaság és az ezzel járó sajátosságok.
Édesapám állattenyésztési üzemmérnökként ezen a vonalon dolgozott, majd 2008-tól őstermelőként tevékenykedett, utána pedig a családi vállalkozásba már én is besegítettem, ahol sertéstartással és szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozunk. Részvényesként ugyanez a feladatunk a Haladás Mezőgazdasági Zrt.-ben is. Közgazdász végzettséggel nekem ugyan nem ez volt az elsődleges tervem, de miután a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz kerültem, és a családi gazdaságban is egyre többet ténykedtem, egyértelmű lett, hogy ez az utam.
Mi az, ami az elnöki munkáját a legjobban segíti?
Az a fajta csapatmunka, amivel egymás munkáját támogatjuk. Nem is mehet ez másként, hiszen jó kommunikációval, szorosan együttműködve tudunk jó dolgokat létrehozni és segíteni a megyében tevékenykedő mezőgazdászokat. Szerencsés helyzetben vagyok, mert a Nemzeti Agárgazdasági Kamara Somogy megyei szervezete korábban is jól prosperált, országosan az élvonalban volt a tevékenységével. Nagyon jól működő falugazdász hálózatunk van, a gazdák bátran fordulhatnak hozzájuk a kérdéseikkel, kéréseikkel.
Somogy megye miben erősebb, állattartásban vagy növénytermesztésben?
Az állattartás visszaszorult, és nemcsak kicsiben, hanem nagyban is, vagyis a növénytermesztésünk sokkal erősebb. Míg a kilencvenes évek környékén még szinte versengtek a falvakban az állattartók, hogy azon a héten éppen kitől vegye át a feldolgozó a jószágot, ez a háztáji állattartás mára szinte teljesen eltűnt. Ráadásul utóbbi akár 0-24 órás elfoglaltságot is jelenthet, míg a növénytermesztésnél, ha az ember elvégzi az aktuális teendőket, akkor utána már csak az időjárást kell figyelni és van szabadideje.
A nagygazdálkodókon túl van igény az őstermelőként való gazdálkodásra?
Igen, van, és ezt segítheti az új adózási rendszer is. Január elsejétől ugyanis kedvezőbbek lettek a feltételek. Nagyon nagy szükség van arra, hogy a kisebb területek is hasznosításra kerüljenek, mert nemcsak a területek bővítésével lehet növelni egy gazdaságot, hanem például olyan növénykultúrákkal, melyek kisebb területen – akár 1-2 hektáron – termesztve is jövedelmezőek. Egyre nagyobb az igény fogyasztóként is arra, hogy tudjuk, honnan, kitől vesszük a termékeket, és ebben az őstermelők tudnának előrébb lépni, és a jövedelemkiegészítéstől eljuthatnak akár a főállásig is.
A tavalyi évben a koronavírus miatt felértékelődött a kiskertek szerepe, hogy legyen hova kimenni és valamit csinálni, még a korlátozások ellenére is…
Valóban, régen ennek nagyobb népszerűsége volt, de aztán a zöldségekkel, gyümölcsökkel való munka már nem volt annyira vonzó a fiatalabb generációk számára. De – és itt jön a csavar a dologban – pont nekik lett fontos napjainkban az, hogy tudják mi és honnan, kitől kerül az asztalukra. A vírushelyzet pedig még erre tett rá egy lapáttal, mert az is szempont lett, hogy ne zárt térben vásároljunk, hanem piacokon, termelői piacokon, ahol az emberi kapcsolatokat is ápolhatjuk. Ezt támasztja alá az is, hogy a megyében tavaly új piacot is tudtunk nyitni Zamárdiban. A piacokra a kamara honlapján egyébként rá is kereshetnek az érdeklődők, akár földrajzi elhelyezkedés vagy termékcsoportok alapján. A falugazdászaink egyébként ebben is tudnak segíteni, hogy ha valaki többletet termel, akkor azt hogyan és hol tudja értékesíteni, hogyan tud őstermelővé válni.
A mezőgazdaság mondhatjuk, hogy egy kiöregedő ágazat, a fiataloknak hogyan lehet ezt mégis vonzóvá tenni?
Ez sajnos nem egyedülálló, láthatjuk, hogy sok ágazatban, szakmában hasonló a tendencia. A falvakban az idősek még művelik a területeiket, de a fiatalok már nem akarnak ezzel foglalkozni. A kamara számára nagy feladat, hogy a generációváltást segítse és zökkenőmentessé tegye. Nem szabad parlagon hagyni a gazdaságokat és a termőterületeket. A fiatalokat már az általános és középiskolai szakmabemutatókkal megszólítjuk, hiszen az már gyerekkorban is jól tetten érhető, hogy a fiúk szeretik a gépeket, traktorokat, a lányok szívesen bíbelődnek a növényekkel, szeretnek állatokkal foglalkozni. Azt kell elérnünk, hogy ne a mobilos farmszimulációs játékokkal termesszenek növényt és neveljenek jószágot, hanem tapasztalják meg mindezt a való életben is.
Ki lehet jelenteni, hogy Somogyban a mezőgazdaságból meg lehet éni?
Nagyon nehéz ezt feketén-fehéren megválaszolni, mert a jövőt nem lehet megjósolni, de bármelyik szakmát nézzük, kell hozzá a fejlődés és a tanulás szándéka, mert csak akkor lesz valami jövedelmező, ha száz százalékig beletesszük magunkat. Ki kell találni, hogy az adottságainkkal, lehetőségeinkkel mit kezdjünk a legjobb jövedelmezőség elérésére, mert egyszerűen lemásolni valamit nem lehet.
Szintén közgazdász végzettségű feleségével két kislányt nevelnek, lehet, hogy ők viszik majd tovább a családi gazdaságot?
Ez még igencsak a jövő zenéje. A nyolcéves lányom most éppen óvónő vagy tanítónéni szeretne lenni, a hatéves viszont nagy természetbarát. Ebből még bármi lehet, de az biztos, hogy terelgetni lehet őket, irányítani viszont nem szeretnénk.
