2020. 12. 03., csütörtök, 17:50
November 27-e a Véradók Napja Magyarországon. A véradásért nem jár pénz, jár viszont érte elismerés és köszönet. Hála azoktól, akiket az önkéntes donorok mentenek meg, és hála a családtagjaiktól, akik láthatják szerettüket felépülni.
Ismeretlennek segíteni, akiről nem tudunk semmit, a legönzetlenebb segítségnyújtás. Mi adta az indíttatást az első véradásra?
Több mint 20 éve adtam először vért. Már egészen fiatalon azt éreztem, hogy segítenem kell. Mindig kerestem a lehetőséget, hogy hol, miként tudnám ezt megtenni. Akárcsak egy egyszerű dologgal, például azzal, hogy átsegítek valakit az úttesten. Dolgoztam a KÖTÉL-ben is, és amikor egyszer arról olvastam, hogy véradókat keresnek, rögtön tudtam, hogy ott a helyem.
Milyen gyakran ad vért?
Évente ötször lehet férfiaknak vért adni, én ezt igyekszem maximálian kihasználni. Előfordult, hogy a kötelező 54 napos szünetet sem akartam megvárni, máris jelentkeztem az újabb véradásra.
Volt olyan, hogy hosszabb időt kihagyott?
Több térdműtétem is volt, akkor egy ideig nem adhattam vért. Már számoltam a napokat, hogy mikor telik le a kötelező pihenő idő, hogy mehessek. Előbb is próbálkoztam, elmentem a véradóállomásra, de a szabály mindenkire kötelező, muszáj volt megvárnom a kijelölt időt.
Megviseli a szervezetét a véradás?
Szerencsére nem. Az elején sok jó tanácsot kaptam, hogy mit, miként csináljak. Ilyen volt többek között az, hogy mindig ettem és bőségesen ittam véradás előtt, vérvétel után pedig nem álltam fel gyorsan. Idővel rutinná vált az egész művelet.
Mit tud javasolni azoknak, akik félnek a tűszúrástól, a vér látványától?
Erre egy történettel felelnék. Az egyik véradáson volt egy idősebb férfi, aki már száz fölötti véradó volt, de egész életében rosszul volt a vértől. A vérvétel előtti vizsgálatokat is fekve végezték nála, vérvétel után pedig hosszan feküdt az ágyon, olyan gyenge volt. Ennek ellenére mindig legyőzte a félelmét, nem foglakozott a kellemetlenségekkel, mert tudta, hogy segíteni jó.
Nemcsak jó, de sokszor létszükséglet és szó szerint életet menthet a vér...
Ez így van, és az a kis tűszúrás, aprócska kellemetlenség, amit egy vérvétel jelent, mindenkinek kibírható. Rengeteg kellemetlenség van az életünkben, amit elviselünk, ezzel pedig nemes célt szolgálunk, ami megér egy kis fájdalmat.
Vannak-e követői a környezetében, olyanok, akik szintén rendszeres véradók?
Szerencsére sokan. Rengetegen érdeklődnek körülöttem, hogy miként működik a véradás, és mindig vannak, akik kedvet kapnak. Olyan is volt, akivel együtt mentem az első véradásra, hogy bátorítsam, utána pedig már egyedül is rendszeresen eljárt.
Mivel buzdítaná a bátortalanokat, akik nehezen szánják rá magukat véradásra?
A legfontosabb, hogy életet lehet vele menteni. Ha csak egyetlen életet meg tudunk menteni a vérünkkel, vagy hozzájárulhatunk valakinek a gyógyulásához, már megérte az a kis tűszúrás. A vér mással nem pótolható, ezért a véradás elengedhetetlen a folyamatos és biztonságos vérellátáshoz. Egy véradás három emberen segít.
Az érem mindkét oldalát ismeri. Vért ad, és mentősként nap mit nap szembesül azzal, hogy mekkora szerepe van a vérnek...
Minden egyes eset megerősít abban, hogy újból és újból elmenjek véradásra. Különösen baleseteknél szembesülünk azzal, hogy mekkora szükség van az azonnali vérkészítményekre. Jó tudni, hogy az enyém már le van adva és szükség esetén bármikor felhasználható.
Ahogy a felhasználás megtörténik, a véradó kap egy üzenetet. Milyen érzés ezt olvasni?
Amikor megkapom az sms-t, hogy felhasználták a véremet, mindig jóleső érzés tölt el, hogy ismét segíthettem, és megerősít abban, hogy ezt folytatnom kell, amíg csak tudom.
