2020. 10. 15., csütörtök, 13:35
E heti beszélgetőpartnerünk: Szabó István Oscar-díjas filmrendező
Díszbemutatón láthatta a közelmúltban a kaposvári közönség a Zárójelentés című filmet. A vetítés után online közönségtalálkozó vendége volt a rendező, Szabó István, és a film egyik főszereplője, Eperjes Károly.
Nyolc évvel Az ajtó című filmje után jelentkezett új filmmel. A Zárójelentés az elmúlásról, a fölöslegessé válásáról szól. Milyen üzenete van a filmnek?
Azokra szerettem volna felhívni a figyelmet, akik tehetséggel és ambícióval dolgoznak idősebb korukban is. Nem szabad hagyni, hogy elvesszen a tudásuk, amíg tele vannak energiával, és át tudják adni tapasztalatukat. Természetesen vannak, akik elfáradnak, de akikben még van energia, és ezt használni akarják a társadalom számára, azokat hagyni kell dolgozni.
Ezúttal ön jegyzi egyedül a forgatókönyvet, nem kért fel társforgatókönyv-írót. Szeret írni?
A forgatókönyveimet nem tartom irodalmi munkának, soha nem engedtem meg, hogy könyvalakban is megjelenjenek. A forgatókönyv akkor nyeri el értékét, ha egy színész a szavak mögé oda teszi azt a gondolatot, érzelmet, ami benne van. Egy szó, mindig csak a jéghegy csúcsa, amely mögött rengeteg érzelem és gondolat, hangulat, tapasztalat van.
Az érzelmek kifejezése miatt alkalmaz nagyon sok közeli képet?
Engem a közeli kép érdekel, az, ahogy egy arcon megszületik az érzelem, majd megváltozik. A többit meg lehet festeni, le lehet írni, ezt azonban nem lehet másképpen megmutatni, csak a filmeken. A film lehetővé teszi az érzelmek és a gondolatok arcon látható változásának rögzítését.
A színpadot sem tarja erre alkalmasnak?
Nem, mert a tekintet legfeljebb az első sorból látszik. A színpadon mindent kifelé sugároz a színész, hogy messziről is jól látszódjék, a filmben pedig magához, a tekintete fényéhez kell húznia a közönséget. A filmben minden valahol befelé történik, és az az igazi, ha behúzza a színész a közönséget a tekintetével a legbelsőbb érzelmeihez. Csak a kamera tudja megmutatni, ahogy egy fiatal lány szerelmes tekintetében egyszer csak megjelenik a féltékenység, mert a riválisa belép az ajtón.
Az sem mindegy azonban, hogy ki játssza azt a fiatal lányt.Színészlegendák közreműködésével készítette el a Zárójelentést, a régi alkotótársakkal dolgozott ismét. Szeret ugyanazzal a stábbal forgatni?
Szeretek hűséges lenni azokhoz, akikkel örömmel dolgoztam együtt sok éven át. Ebben a filmben szinte mindenki játszott, aki az előző filmekben. Eljött például egy kisebb szerepre Bálint András, aki öt közös film főszereplője volt. Sólyom Kati is ott volt néhány mondatra, aki az első filmünk főszereplője volt, s Eperjes Károlyt – aki szintén öt közös filmben ját-
szott –, meghívhattuk a másik férfi főszerepre, Klaus-Maria Brandauerről nem is beszélve, akivel ez a negyedik közös munkánk.
Miért őket kéri fel újra és újra a szerepekre?
Azért, mert hiszek bennük. S amikor ők odaállnak a kamera elé, tudják, hogy az az ember, aki a kamera mögött áll, hisz bennük, hisz az ösztöneikben, a tehetségükben, és szereti őket. S ha ezt érzik, akkor bátrak lesznek, s ha ez a bátorság megvan, akkor ki merik próbálni magukat. A rendezőnek így már nincs más dolga, mint hogy arra kérje őket, hogy kicsit jobban vagy kicsit kevésbé mutassák azt, ami bennük megszületett.
A Zárójelentés főszereplőjében könnyen felismerhető Szabó István alakja. Mindez persze nem újdonság, ön gyakran beleszövi múltját filmjeibe. Miért érzi ezt szükségesnek?
Minden általam rendezett filmben olyan dolgok vannak, amelyek nekem fontosak, amelyekről mindenképpen szeretnék beszélni. Az más kérdés, hogy a nézők vagy a kritikusok mit tartanak személyesnek. Az Álmodozások kora és az Apa című filmek után mindenki azt mondta, hogy ezek naplójellegű, nagyon személyes filmek. Én viszont azt gondolom, hogy azok egy generáció önéletrajzai.
Mi igazolja ezt?
Az Apa című film például egy kisfiúról szól, akinek nagyon korán meghal az édesapja, a második világháborúban veszítette el őt. Valóban, az én édesapám is korán meghalt, de az osztálytársaim hatvan százaléka elveszítette az édesapját a háborúban, nem mondhatom tehát azt, hogy ez csak az én történetem.
A Zárójelentés már a mozikban van, min dolgozik jelenleg?
Most csak gondolkodom, és az nálam elég hosszú ideig tart és nagyon fontos szakasza a munkámnak. Nem tudom, hogy találok-e olyan történetet, amit szívesen megfilmesítenék, de ha igen, örömmel dolgoznék. Széki Éva
Szabó István két éve, 80. születésnapján a magyar filmművészetért és Magyarország népszerűsítésért végzett munkájáért vett át miniszterelnöki születésnapi köszöntő levelet
