2020. 10. 01., csütörtök, 17:55
Dénesné Szak Andrea 28 éve tanít a kaposmérői általános iskolában. Tavasszal, az online oktatás idején sajátos, kreatív módszereivel igyekezett élményszerűvé tenni a számítógépes oktatást.
Honnan jött az indíttatás a tanításra, volt pedagógus a családban?
Nem volt, a nagyapám volt hasonló mentalitású, mint én, pörgős, sok mindennel foglakozó ember. Gyerekoromtól pedagógus szerettem volna lenni, a tanítás, a másokon való segítés mindig bennem volt. Öröm és hivatás számomra a munka, melynek legfontosabb visszajelzői a gyerekek.
28 éve tanít. Mi a hitvallása?
Adjunk élményt, és hozzunk ki a gyerekből a legtöbbet. A kreativitás az egyik alapelvem, hogy ne arra törekedjünk, hogy megtanítsunk valamit, amit szépen visszahallunk. Ennél fontosabb, hogy legyen önbizalmuk, merjenek kiállni magukért, és próbáljanak sokszínűen nézni a világra. Nehéz ezt megvalósítani, mert a világ nem efelé megy, a gyereket nagyon sok hatás éri, a kreativitásuk pedig kezd elsorvadni. A mi feladatunk az, hogy kinyissuk előttük a világot.
Mi lehet az oka az önbizalomhiánynak?
Nagyon elfoglaltak a szülők, kevés idő jut a gyerekre, a kamaszkorban pedig különösen hajlamosak arra a fiatalok, hogy elveszítsék a hitüket magukban, én pedig szeretném felerősíteni az önbizalmukat. Erre remek lehetőség a dráma, melyet minden órába igyekszem becsempészni.
Mekkora kihívást jelentett az online oktatás a pedagógusoknak?
Ez egy óriási kihívás volt mindenkinek. Napi minimum 8 órát ott ültem a számítógép előtt, és arra törekedtem, hogy minden gyereket sikerüljön bevonni az oktatásba. Az alapelvem mindig az volt, hogy legyen élmény az oktatás, és ezt online nem volt egyszerű megvalósítani.
Miként sikerült ezt végül biztosítani a számítógépek előtt ücsörgő diákoknak?
Próbáltam képletesen a gép mögé nézni, ott megtalálni a gyereket. Riportokat készítettem a szülőkkel, gyerekekkel, felmértem az igényeket és a lehetőségeket, megbeszéltük az új karanténos napirendet, ami teljesen eltérő volt a korábbitól. Az utolsó órákra olyan feladatokat találtam ki, hogy ne ismétléssel legyen vége a tanévnek, hanem valami emlékezetessel. Terveztem egy online szabadulószobát, és ebből vezettem ki őket a nyárba. Voltak olyan feladatok, ahol a virtuális térben egymással is találkozhattak a diákok, amire már hónapok óta nem volt lehetőségük. Úgy éreztem, nagy szükségük volt már a gyerekeknek arra, hogy ne csak a pedagógussal, hanem egymással is legyen kapcsolatuk.
Hogyan fogadták ezeket az ötleteket a gyerekek?
Nagyon nyitottak voltak, több elégedettséggel kapcsolatos vizsgálatot is végeztem a gyerekek és a szülők körében is, hogy lássam, mi az, amit szeretnek, élveznek, hogyan menjek tovább.
Mi volt a legnehezebb az online oktatásban?
A tantermi oktatásban nagyon fontosnak tartom az érzelmi nevelést, azt a kommunikációt, ami nem szavakkal zajlik. Órák előtt például rendszeresen relaxálunk a diákokkal, hogy ráhangoljam őket az órára, levezessem a bennük lévő esetleges feszültséget. Erre az online órákon nem volt lehetőség. Ezek helyett kellett kitalálnom új elemeket, például dalokat, képüzeneteket küldtem nekik ráhangolásképpen.
Felső tagozatban tanít drámát, magyart és német nyelvet. Milyen volt a távoktatás a nagyobb, idősebb tanulókkal?
Ez a korosztály hihetetlenül impulzív, a kamaszokkal normál körülmények között is nehéz időnként szót érteni, a karantén pedig extra kihívást jelentett, amikor néhány gyerek azt gondolta, hogy ő akkor ül le a gép elé, amikor kedve van. Másoknak viszont a karantén kinyitotta a személyiségét, jobban mertek kérdezni, közeledni, a bizalmukba avattak, néha kicsit az anyaszerepet is át kellet vennem.
