"Szóódááát vegyenek!"

 

A kultikus ital Magyarországon Jedlik Ányos nevéhez fűződik, aki egy új és zseniális módszert talált fel a mesterséges ásványvíz előállítására, mivel az addig használt gyártás technológiai leírásai szigorúan védettek és titkosak voltak. Nem ő, hanem Joseph Priestley fedezte fel a szénsav vízben történő elkeverésének módját, de találmányával ő vetette meg a magyar szikvíz gyártás alapjait.

 

A Hegedűs Géza által lejegyzett anekdota szerint az ő nevéhez köthető a szódavíz és bor elegyének, vagyis a fröccsnek a feltalálása is, de ez bizony nem több egy kedves legendánál.

 

Akárhogy is, a szódavíz és a fröccs - akár málnafröccs formájában is – olyan népszerűségre tett szert az elmúlt évszázadokban, és olyannyira meghatározta minden népréteg és társadalmi osztály tagjainak fogyasztási szokásait, hogy méltán nevezhetjük a szódavizet magyar kultuszitalnak.

 

 

A főszereplő persze a szódásüveg maga, ami a termék megjelenésének legfőbb módja. De nem csak a klasszikus formákkal találkozhatunk, abból szinte orgiaszerű élvezetben lehet részünk, hanem a ma már ismeretlen golyós üvegekkel (kracherli) is, amik 100 éve az üdítőitalos és szódás üvegek legjellemzőbb fajtája volt.

 

Rácsodálkozhatunk arra is, hogy miként szolgált a szódásüveg politikai üzenetek továbbítójaként, s lett így korabeli média eszköz. Megismerhetjük a szódások legjelentősebb versenytársát is a patronos szifont, és olvashatunk a szódás lováról, vagy szamaráról. Olvasósarkok, bámulni való szépségek, fejtörést okozó szabadalmak, irodalmi, képző- és iparművészeti alkotások kápráztatják el és gondolkodtatják meg a kedves látogatókat, aki elfogyaszthatják a kiállítás tárgyát: a szódavizet. Ezért mondhatjuk el, hogy ez egy igazán gasztro-interaktív kiállítás, ahol nem csak a szem, de a száj sem marad szárazon.