2020. 06. 18., csütörtök, 13:47
E heti beszélgetőpartnerünk: Miklós Endréné középiskolai tanár
Egykori munkácsys diákként egy valamiért biztosan irigyeltem a táncsicsosokat: Miklós Endrénéért. A biológia-kémiaszakos tanár nem csupán a legkiválóbb szaktanárok egyike, de osztályfőnökként a legfontosabb értékeket is megtanította a diákoknak. Lokálpatriotizmusa, hazaszeretete, humánuma, empátiája mindenki számára példaértékű.
Soha nem jutott eszébe, hogy más is lehetne, mint pedagógus?
Mindenképpen tanár akartam lenni. A kaposmérői általános iskolában kiváló tanáraim voltak, akik nemcsak tanítottak, de hazafiságra, irodalomra neveltek.
Nem került messze szülőföldjétől, az egyetem után Kaposváron kezdett tanítani.
A Munkácsy Mihály Gimnázium volt az első munkahelyem, majd visszakerültem oda, ahol érettségiztem, a Táncsics Mihály Gimnáziumba, ahol a régi tanáraimtól nagyon sok segítséget kaptam.
Milyen volt az első osztálya?
42 fős osztállyal kezdtem a 20-as teremben. Ott tanítottam végig, és az volt az osztálytermünk is. Ezen a 30 négyzetméteren éltem az életem jelentős részét. Gimnazistaként a férjem mögöttem ült az iskolapadban. Apósom, anyósom is ott tanított, a gyerekeim is ott tanultak, és remélem, hogy majd az unokáim is ott koptatják a padokat.
32 évig volt osztályfőnök, 8 osztályt vitt végig. Mindenkire emlékszik?
Senkit nem felejtettem el. Nagyon szeretem az érettségi találkozókat, figyelni, ahogy változnak a tanítványaim. Az ötévesen még panaszkodás van, hogy korán kell kelni az egyetem vagy a munka miatt, a 10 évesen még mindig nyafogás van, hogy nehéz megszokni a munkát. A 15 évesen már vannak házasságok, gyerekek, és megtörténtek az első válások, ott már érzékelhetők az első drámai változások. A 20-25 éves találkozókat szeretem a legjobban, amikor már súlya, jelentősége van a múltnak.
Ön nagyon sok tehetséges diák első lépéseit segítette. Hogyan alakult később az életük?
Nagyon sokan tanítanak külföldi egyetemeken, elsősorban kémiát, sokan lettek kutatóvegyészek, akik komoly nemzetközi karriert futottak be. Szakmailag külföldön tudtak kiteljesedni, én azonban mindegyiknél várom, hogy egyszer majd hazatérnek, mert itt van a hazájuk, és a hazaszeretetnél nincs fontosabb.
A jó képességű gyerekek a piramis csúcsai. Mit gondol a többiekről, az átlagos gyerekekről?
A „derékhadra” vagyok a legbüszkébb, akik a kiválók árnyékában dolgoznak, végig küzdik a gimnáziumi éveket, sokszor szembesülve azzal, hogy a dolgozatoknál nem mindig ők a legjobbak. Ők azok, akik itthon maradnak, értünk teszik a dolgukat. Nagyra becsülöm őket, nekem ők nagyon fontosak.
A biológia, az evolúció sok mindenre válasz ad. Mit tanítanak nekünk a természettudományos tárgyak?
A küzdőképességet. Ez nagyon fontos, de az sem mindegy, hogy miért küzdünk. Kell az egészséges életmód, az alvás, a helyes étkezés. Ezek nélkül nincs energia, nincs dinamizmus. Ezeket azonban nem szabad öncélú dolgokra fordítani! A sikeres élet mindig másokat melegítő élet. Erre tanítom a diákjaimat.
Osztályfőnökként lokálpatriótának nevelte a gimnazistákat. Mit jelent önnek a szülőföld?
Kaposmérő a szülőfalum, minden ősöm a mérői temetőben van, ahová hetente járok, és nem azért, hogy legyen friss virág a vázában. Ez belső szükséglet. Minden embernek kell egy szülőföldjéhez közeli hely, ami óriási töltetet ad. Biológiából is az anyag körforgását tanítom, hogy akkor van egyensúly, ha visszakerülsz oda, ahonnan indultál.
Kaposvár a fókuszpont az életében, milyen tartalommal tölti ezt meg?
Kaposvár, Kaposmérő és a Zselicség azt a helyet jelenti, ami kihívásokat ad, amiben megmutathatom magam. Egy olyan helyet, ahol nem lehet lazítani. Abban a közegben, ahol az embert nem ismerik, el lehet lanyhulni, nem tudjuk kibontakoztatni képességeinket, mert nincs kellő motiváció. Ha megtesszük a tőlünk telhető maximumot, akkor az önbecsülésünk is növekszik. Ezer szállal kötődöm ide, nem tudnék máshol élni.
