2020. 06. 11., csütörtök, 13:55
Győrfi Rita nem változtatja túl gyakran a döntéseit. Tizenévesen elhatározta, hogy az egészségügyben dolgozik, s azóta is azt teszi, immár több mint három évtizede.
Hogy került az egészségügyi pályára?
Általános iskola után egészségügyi szakközépiskolába mentem, ott ismerkedtem meg az egészségüggyel, majd Budapestre jelentkeztem főiskolára, gyógytornász szakra.
Az elméleti oktatás mellett arra is volt lehetősége, hogy egy kis kórházi levegőt szívjon?
A gyakorlati oktatás nagyon intenzív része volt a képzésnek, már 15 éves koromtól bejártam a kórházba. Nem volt könnyű munka, sokan lemorzsolódtak az első években, akik viszont maradtak, elköteleződtek a gyógyítás, az ápolás, a segítés mellett.
Hol kezdte a munkáját?
Szakmai gyakorlaton nagyon sok kórházat megismertem, Budapesten és Somogyban is. Az első munkahelyem az egykori mosdósi tüdő- és szívkórház volt. A kardiológiai és a gyermektüdőgyógyászati osztályokon kezdtem el dolgozni.
Mit szeretett a legjobban a gyógytornászi munkában?
Mindig érdekelt a gyógytornának az a része, amely nem a klasszikus gyógytornászi vonal, nem csupán az ambuláns ellátásáról szól, hanem az osztályos munkához is kapcsolódott. Nagyon szerettem, hogy beleláthattam különböző osztályok munkájába és a fekvőbeteg- ellátásban is dolgozhattam, közvetlenül a betegágy mellett segítettem a legrászorultabbaknak, vagy éppen a műtét után lábadozóknak.
Ma már ápolási igazgatóhelyettesként dolgozik. Hogy került ebbe a beosztásba?
Először egységvezető, majd ápolási igazgatóhelyettes lettem a mosdósi telephelyen, amely akkor már a Kaposi Mór Oktató Kórházhoz tartozott. Később a kaposvári központba kerültem.
Miből áll a munkája, mi a legfontosabb feladata, hogy telnek a hétköznapjai a kórházban?
Az igazgatási területen belül továbbra is hozzám tartoznak a mosdósi egység szervezési, igazgatási feladatai, gyakorlati oktatások szervezése, és sok minden más is. 1300 ember munkájának irányításában veszek részt közvetlenül, az ápolási igazgató munkáját segítve.
Mi motiválja a legjobban a munkájában?
Szeretem, hogy egy feladatorientált, együttműködő csapattal dolgozom, akik remek kollektívát alkotnak. Ez minden egyes nap motivál, tudom, hogy reggel, amikor bejövök, egy hasznos nap áll előttem.
Nem hiányzik az osztályos munka, a gyógytorna?
Néha igen, főleg a betegekkel való személyes kapcsolat, de nagyon jól érzem magam a jelenlegi munkakörömben. Egy széles látókörű és előremutató vezetői szemlélettel találkoztam a kórházban, ami nagyon ösztönzően hat a mindennapokban.
A koronavírus-járvány egyik napról a másikra gyökeresen megváltoztatta az egészségügyben dolgozók munkáját. Mi jelentette a legnagyobb kihívást?
A pandémia a maga ismeretlenségével okozott kihívást, új feladatokat hozott az életünkbe, amely komoly rugalmasságot követelt mindenkitől. Nemcsak tőlünk, de a betegellátásban dolgozó összes kollégától. Rugalmasságra és fokozott alkalmazkodásra volt szükség ebben a helyzetben.
Hogy bírták a megfeszített, nagy stresszel járó munkát?
Nagyon jól. Olyan kollektívával dolgozom, akik szembe néztek a kihívással, a problémákat együttműködve megoldottuk, gördülékenyen zajlott minden. Büszke vagyok minden kollégámra.
Az Ápolók napja alkalmából a közelmúltban Kaposi Mór Emléklapot kapott. Számított erre az elismerésre?
Meglepetés volt a kitüntetés, egyáltalán nem számítottam rá, a kollégáim pedig nagyon jól titkolták az ünnepség előtt.
Hazaviszi a munkát vagy munkaidő után már eszébe sem jutnak a kórházi ügyek?
Teljesen nem tudok kikapcsolni, annyira a mindennapjaim része a kórház, hogy otthon is sokszor eszembe jut. 30 éve dolgozom az egészségügyben, sosem tudok teljesen elszakadni tőle, hiányozna, ha nem lenne az életem szerves része.
