2020. 06. 04., csütörtök, 18:52
Délután fél ötkor száz másodpercen keresztül zúgtak a harangok Kaposváron, így emlékeztek meg a 100 évvel ezelőtti trianoni békeszerződés aláírásáról. A harangzúgást követően kezdődött el a Berzsenyi parkban a város hivatalos emlékműsora.
A teljes megemlékezést itt megnézheti:
Szita Károly polgármester ma egy felhívást is közzétett az évforduló kapcsán a Facebook-oldalán. Kaposvár olyan családok leszármazottait keresi, akik Trianon után költöztek a városba az elszakított országrészekről. Az érintettek elbeszéléseivel szeretnének emlékezni az első világháborút lezáró diktátum súlyos következményeire. A jelentkezésüket az osszetartozas@kaposvar.hu e-mailcímen várják.
Szita Károly polgármester mondott emlékező beszédet |
Elődeink - Isten segedelmével - csodát tettek, amikor a trianoni békediktátum után összekapaszkodtak, megerősítették hitüket és a magyarságukat. Megmutatták: a magyart nem lehet megroppantani, és nem lehet kiűzni a Kárpátok bércei közül. Nem lehet, mert ez a mi otthonunk. Mi kaptuk meg földjét és vizeit, minden felelősséggel együtt ránk bízatott e hazának értő művelése és megőrzése. Amikor 1920. június 4-én, 16:32 perckor megkondultak a harangok, a szövetségesek azt gondolhatták, temetjük önmagunkat. Talán mi is úgy éreztük akkor. De abban a pillanatban valójában valami egész más történt. Hallható jelét adtuk annak, hogy a köztünk lévő kötelék nem anyagi természetű. Miután mindent elraboltak tőlünk, azóta tudjuk csak igazán, mi a legfontosabb. Azóta tudjuk, hogy a valódi erőnk nem a négyzetkilométerekben és a hektárokban van, nem is az elrabolt ásványainkban és erdeinkben, hanem a szívünkben és a lelkünkben, a szabadság, az összetartozás határokon felüli magasztos érzetében. És persze a különleges nyelvünkből és a kultúránkból táplálkozó önazonosságunkban. Nekünk, magyaroknak megvan a magunk mércéje. E mérce a méltányosság, az igazságosság és a szabadság mércéje. Magyarként ezeken keresztül vizsgálunk meg mindent. Így vizsgáljuk Trianont, a ránk erőszakolt békediktátumot, a bennünket ért igazságtalanságot, így vizsgálunk múltat, jelent, s kutatunk jövendőt. A múltat megváltoztatni nem tudjuk. De sokat tehetünk azért, hogy a súlyos következmények ellenére emelt fővel, büszkén, önbecsüléssel legyünk jelen a világban. Nem bűntudattal, nem megszégyenítve, hanem azzal a méltósággal, amellyel csak az igaztalanul meghurcoltak gyakorolhatnak kegyet a velük szemben adósaknak. |