2020. 04. 01., szerda, 16:24
Mihalovics-Hetesi Erika és férje, Norbi évek óta Németországban élnek. Norbi 2014 novembere, Erika 2016 januárja óta lakik Münchenben.
A kutyusok teljes értékű családtagok nálatok. Érzékelnek valamit abból, hogy a járvány miatt megbillent a világ?
A labbancsok jól vannak, pont úgy, ahogy eddig is voltak. Ők a világon semmit nem érzékelnek ebből az egészből. Hiszen kaja van, játék van, séta van. Így aztán, mi baj lehet.
Ti is ilyen optimistán élitek a megváltozott mindennapokat?
Mióta felütötte fejét a vírus, sokkal többet vagyunk a lakásban, én mindig itthon vagyok, kivéve, ha kutyát sétáltatok, sportolok. Vásárolni megpróbálok nagyon ritkán menni, legfeljebb egy héten egyszer. A hétvégi kirándulások, utazások most egy ideig elmaradnak. Három hete vagyok itthon, egyelőre élvezem. A mi családunkban is van egy hős, Norbi a férjem, mert neki bizony kell menni dolgozni.
Kettőtök közül te vagy jobban beszorítva a lakásba. Hogy viseled?
Kertészkedek a nem kicsi erkélyünkön, újra elővettem a kézműves alapanyagaimat, hogy ismét egyik szenvedélyemnek, a dekupázsnak éljek. Sokat olvasok, filmezek, főzögetek, kipróbálok olyan ételeket, amiket valószínű soha nem csináltam volna, ha nincs a Covid. Ha szép idő van – jobb híján – sokat tartózkodunk az erkélyen, mint ahogy mások is, és megismerem a szomszédos házakból azokat az embereket, akiket sosem láttam eddig.
Hogy néz ki ma egy átlagos hétköznapi utcakép Münchenben?
Nagyon kevesen tartózkodnak az utcán, szinte már kihalt. Az emberek csak vásárolni járnak, ám ott is betartják a szabályokat. Nem érintkeznek, nem beszélnek egymással, igaz, maszkot nem hordanak, mert az itt sem kapható.
Tartjátok a kapcsolatot az itthoniakkal?
Február elején voltunk utoljára otthon. Általában 2 havonta jártunk haza, ám most a megváltozott helyzet miatt, ki tudja, mikor megyünk legközelebb. Addig is telefonon, Skype-on és más internetes felületen tartjuk a kapcsolatot a hozzátartozókkal, barátokkal.
Több éve éltek már külföldön. Miért éppen Németországot választottátok?
Azért költöztünk éppen ide, mert itt voltak barátaink, akik segítettek munkát, illetve lakást keresni. Itt, ha nincs lakcímed, nem kapsz munkát, ha nincs munkád, ami által igazolni tudod a keresetedet, nem tudsz lakást bérelni.
Megszoktátok a kinti életet?
Amennyire ódzkodtam az ideköltözéstől mindent hátrahagyva, olyannyira megszerettem az itteni életet. A hétköznapok, a napi rutin, nagyjából olyan, mint bárhol máshol. Az atmoszféra az, ami más. Az emberek mosolyognak, köszönnek, kedves szavakkal illetik egymást. A közlekedésre a türelmesség és az udvariasság jellemző, és így van ez az üzletekben is. A kétkezi munkát nem lenézik, hanem megbecsülik. A környezet- és az állatvédelemhez való hozzáállásuk pedig igazán példaértékű
