2020. 03. 24., kedd, 17:40
A kaposvári születésű Konczlik Lilla neve nemcsak azok számára cseng ismerősen, akik személyesen ismerték, a TV2 riportereként számtalanszor láthattuk, hallhattuk őt különböző kulturális témájú riportokban, tudósításokban. Lilla és családja egy ideje a Spanyolországhoz tartozó Tenerife szigetén él, paradicsomi körülmények között.
Nyilván a ti életetek is megváltozott az utóbbi hetekben…
Tenerife déli részén élünk, Costa Adeje-ben, ahol kijárási tilalom van érvényben március 15. óta. Először 2 hétre rendelték el, de már április 12-ig meghosszabbították. A szabályok teljesen egyértelműek, lényegében szinte nullára korlátoztak mindenféle személyes találkozást, amit minden fórumon érthetően a lakosság tudtára is hoztak.
Milyen konkrét intézkedéseket történtek?
Nem lehet kimenni a lakásból. A lakóparkok közös tereit sem lehet használni és a liftet is csak kivételes esetekben. Csak élelmiszerboltba, gyógyszertárba, postára és munkába lehet menni. Ha megállítja a rendőr az autót, igazolni kell postai értesítővel, munkáltatói igazolással, hogy hova mész. Nyilván azok mehetnek munkába, akiknek dolgozniuk kell: a tömegközlekedés alkalmazottai, a tanárok stb. Taxiban, a sofőrön kívül csak egy személy ülhet, mondjuk a sima autókban is. Kiskorú gyereket magával vihet a boltba a szülő, ha egyedül neveli. Kutyát lehet sétáltatni, de csakis egyedül. Bezártak az éttermek, a kávézók, a játszóterek, minden. Az élelmiszerboltokba egyesével biztonsági őr enged be, az épületen kívül kell sorba állni minimum 1,5 méter távolságra egymástól. A boltokban egyszerre nagyon kevés ember tartózkodhat és nincs készpénzes fizetés, csak bankkártya, hogy védjük a pénztárosokat.
Miben változtattatok az otthoni rutint illetően?
A bolt után a cipőinket a bejárati ajtón kívül hagyjuk, a ruhát kimossuk, és azonnal szappanos kézmosás és kézfertőtlenítés. Már napi rutin, nem érzem plusz munkának. Nemcsak azért nem szegjük meg a szabályokat, mert minimum 2000 euró a bírság, hanem mert nem akarjuk. Annál előbb lesz vége, minél szigorúbban betartjuk ezeket a korlátozásokat. A legnehezebb része ennek az egész őrületnek a bizonytalanság, a kisfiam kérdései és persze a jövő. Úgy érzem magam, mintha egy sci- fisorozatban szerepelnék és a szkafanderes emberek, akik az utcákat fertőtlenítik, a statiszták, az én főszerepem mellett. Hihetetlen, és mégis igaz. És mindez velünk történik. Most 2020-ban, nem sokkal azután, hogy teljesen új életet kezdtünk itt Spanyolországban.
Kisiskolás korú gyermeked van, nálatok is online zajlik az iskolai oktatás?
Igen, az itteni iskola is áttért az online és távoktatásra. Kisfiam Beni, 2. osztályos, még nem tanul önállóan, így napi 4-5 órámat elviszi a vele való tanulás. Nyilván egy középiskolással könnyebb a helyzet, de a kicsiknek még a szövegértő-olvasás tudása is hiányos. Szerintem Beninek ez az egész arra jó, hogy szinten tartja a tudását, de majdnem biztos, hogy a tananyagban haladást nem eredményez. Ha igen, akkor sem jelentős mértékben.
Paradicsomi körülmények között éltek, azt hihetnénk innen, hogy kevésbé visel meg benneteket a bezártság…
Egyelőre jól viseljük. Egyfelől azért, mert tudjuk, hogy miattunk van, csakis mi, hétköznapi emberek tudjuk lelassítani a vírus terjedését azzal, ha otthon vagyunk. Mindenképpen megnyugtató számomra, hogy kireptettem ide apukámat Kaposvárról, és így tudok rá vigyázni. Nem kell mennie sehova, kiszolgáljuk, ellátjuk, és az itteni levegő miatt még az allergiája sem gyötri. De nem szeretnék panaszkodni, mert nyilván sokkal rosszabb egy 7. emeleti panelban ülni egy pici erkélyen, mint nekem a teraszon, ahol gyönyörködhetek az óceán látványában. Az időjárás is kedvezett eddig az itthon maradásnak, mert csak 20 fok volt és nagyon fújt a szél, így nem kívánkoztunk a partra.
A tudósításokban azt látjuk, a mediterrán térségben az emberek próbálják derűsebben megélni ezeket a nehéz időket…
Itt is vannak balkonkoncertek, a szemben lévő lakóparkban egy olasz férfi szórakoztatja a népet jól ismert, régi olasz slágerekkel. Minden este 7-kor tapssal lelkesítjük az egészségügyben dolgozókat. Kártyázunk, nyelvet tanulunk, lufifocizunk a teraszon, és nézzük a sorozatokat. Nem pánikolunk, de nagyon elővigyázatosak vagyunk. Rengeteg zöldséget és gyümölcsöt, Béres cseppet és nagy mennyiségű C-vitamint eszünk. Mindent megteszünk azért, hogy az immunrendszerünk erős legyen. Bízunk és reménykedünk abban, hogy a sziget nagyon gyorsan összefog és helyreáll a járvány után. Itt mindenki a turizmusból él, minden helyinek az az érdeke, hogy minél előbb kinyithassanak a szállodák és újra életre keljen a tengerparti sétány. Én is karanténblogot írok, mert bár azt terveztem, hogy a sunwhere.tenerife oldalon a sziget csodáit, eldugott természetes medencéit, a strandjait és éttermeit mutatom be, de egyelőre maradnak a koronavírus okozta gondolatok, kétségek, dilemmák és találgatások...meg persze a remény, hogy sikerül megóvnom a családomat, és mindez hamarosan már csak egy rossz emlék lesz.
