2020. 02. 28., péntek, 08:40
A polgári védelem világnapja alkalmából Tarlós István tűzoltó ezredes, igazgatóhelyettes köszöntötte a megyei állományt. Az igazgatóhelyettes megköszönte a szakterületen dolgozó kollégáknak a katasztrófák megelőzése és a károk enyhítése érdekében végzett példamutató és áldozatos munkát.
Ünnepi beszédében Békési András áttekintette a hazai polgári védelem 85 éves történetét. Szólt a hatósági légoltalom életre hívásáról, a közvetlen jogelőd Légoltalmi Liga 1937. évi megalakulásáról, a huszadik század második felének honvédelmi- és belügyminisztériumi felügyeletéről, és az új évezred elején életre hívott egységes rendvédelmi szervbe, a katasztrófavédelembe történő beintegrálódásról egyaránt. A nagy múltú szervezet történetén keresztül a hallgatóság nyomon követhette a társadalmi-politikai környezet és a működtetési igények múltbeli változásait. Az ezredes hangsúlyozta, hogy míg a polgári védelem megszervezését még elsősorban a második világháborús, a civil lakosságot fenyegető légicsapások utáni mentési, kárfelszámolási munkák indokolták, addig mára feladatköre jelentősen átalakult és bővült. A hidegháború idején felkészüléssel, védőfelszerelések beszerzésével, óvóhelyek kialakításával, a rendszerváltozás után pedig már komplex katasztrófavédelmi feladatokkal egészült ki a tevékenységi köre.
A megyeszékhely polgári védelmi felügyelője kitért a szervezet jövőjére is, elmondta, hogy a huszonegyedik század legnagyobb biztonsági kihívásai az egyre aggasztóbb globális klímaváltozás, a terrorizmus, az elszegényedés és a hozzá kapcsolódó migráció, az etnikai problémák, a túlnépesedés, a természeti és civilizációs katasztrófák lesznek. Aláhúzta: a jövőben azon nemzetek válhatnak sikeressé, amelyek gondoskodni tudnak e fenyegetésekkel szemben polgáraik védelméről. A polgári védelem az általa képviselt felelős gondolkodás és az iránta táplált bizalom révén a lakosság életének és biztonságának továbbra is alakítója, részese lesz hazánkban.
Békési András Seneca szavaival zárta beszédét: „Méltóképpen élj, hogy méltóképpen ítéltess. Ne tégy semmit mások kárára, örülj mások szerencséjének, indítson meg az elesettek balsorsa, és mindig tartogass egy könnycseppet a szívedben az arra rászorulóknak. Ne feledd: emberhez méltóan kell élned, hogy méltó légy, e magas cím viselésére.”
