2019. 12. 20., péntek, 13:17
A legenda, Verebes István pályafutását Kaposváron kezdte, és most visszatért egy csodálatos darabbal. Kaposvárról, a Csikyről, a darabról és az emlékeiről is beszélgettünk vele.
Milyen itt Kaposváron rendezni?
48 évvel ezelőtt ide szerződtem Kaposvárra, miután végeztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Fiatal, kezdőszínész voltam akkor, de természetesen ma is nagyon sok szép emléket fel tudok idézni a Csiky Gergely Színházzal kapcsolatosan, noha az intézmény akkor egész máshogy nézett ki, mint ma.
Milyenek a színészek, milyen a darab?
Ami a jelent illeti, nagyon ambiciózus, munkabíró és szorgalmas fiatal társulattal találtam szembe magamat, miután visszatértem a színházba, akik nagyon alázatosan és jól dolgoznak. Sok meglepetésben volt részem, főleg a három főszereplő részéről, már csak azért is, mert nagyon komplikált darabról van szó, nehéz feladat áll előttük, amit végig kell csinálniuk a színpadon. Tulajdonképpen nagyon jók a benyomásaim.
Milyen érzés volt visszatérni Kaposvárra, milyen emlékek törtek fel Önben?
Nagyon sok régi emlékre gondolok vissza, rengeteg barátság köttetett itt, a Csiky Gergely Színház falai között. Én azokkal a színészekkel szerződtem ide anno, akik később a híres kaposvári színházat működtették. Először két és fél évig színészkedtem a Csikyben, majd később visszatértem még egy fél évre. Az itt töltött éveim során megtanultam, hogy az ember akkor is boldog lehet, ha nincs pénze, viszont értelmes a munkája és szereti azt, amit csinál. Rengeteg emberrel ismerkedtem meg, többen a barátaim lettek, bár az elmúlt években sokan már itt hagytak minket.
Meglepődtem, hogy a város mekkora szeretettel fogadott, az utcán is oda-odajönnek hozzám, barátként üdvözölnek, sokan emlékeznek arra, hogy régebben itt játszottam. Túl sokat nem szoktam nosztalgiázni, a felújított színház nem idézi meg bennem a múltat, hiszen most egy teljesen más atmoszféra veszi körül, az időszak is más volt, és én magam is fiatalabb voltam.
Hogy tetszik a megújult Csiky Gergely Színház?
Az új színház és a nézőtér is gyönyörű, a színpad technikája világszínvonalú, amiben az a nagy erény, hogy megtartották az épület akusztikáját, ami nagyszerű. Azt még az eredeti állapotában építették bele, és az akusztikát általában elszokták rontani az épületek átépítéskor, de itt a felújítás során nem rontották el, kiváló maradt a minősége. Ami a színház toldalékát illetti, abban naponta eltévedek. És mint volt színigazgató, nagyon jól tudom, hogy ezt a hatalmas intézményt fent kell tartani, takarítani, fűteni és világítani kell.
A jövőben milyen darabokat várhatunk Öntől?
Egyelőre még nem tudom, hogy mit hoz a jövő, az ajánlatok alapján válogatom ki a következő munkámat, bár mostanában már nem nagyon ugrálok a darabok után. Korábban évi 3-4 előadást rendeztem, de mostanában egy kicsit visszavettem a tempóból. Lepihentem, s csökkentettem a rendezendő darabok számát, így az elmúlt esztendőkben 1-2 darabot rendeztem, amihez a jövőben is tartani fogom magam.
Szerencsére van egy szép otthonom Zalában, kellemes és friss levegő vesz körül, a nyugalom szigete. Szeretek itt be „begubózni”, mint egy öregember.
Feltöltődtünk a Van aki forrón szereti előadása alatt, habkönnyű szórakozás volt a javából. Sajnáltuk, hogy ilyen hamar vége lett, szívesen néztük volna még tovább…
Az nagyon jó, ha azt érzik az emberek, hogy még tovább mehetett volna a darab, de én szeretem, ha fél tíz táján, azért befejeződik, így a kaposváriak is „elérik a metrót”.
A Sugar - Van aki forrón szereti című előadásról készített galériánkat is megtekinthetik az oldalon!
