2019. 12. 10., kedd, 19:30
96 éves korában, meghalt Varga Imre, a 20. század egyik legjelentősebb magyar szobrásza, akinek alkotásai évtizedekre meghatározták a hazai köztereket.
A hírt a művész családja megerősítette az Indexnek. Varga Imrének mintegy 300 műve látható Magyarországon és külföldön, már életében múzeumot kapott, művészettörténeti jelentősége régóta megkérdőjelezhetetlen, de számos művét politikai okokból már életében eltávolították. Kaposváron is volt ilyen szoborcsoport.
Varga Imre pályafutása stíluskorszakokon és rendszereken ívelt át, de mindig sajátos hangú, szuverén művész maradt. Ez a művészi pálya már rendkívüli hosszával is tiszteletet parancsolt: 1955-ben mutatkozott be, még főiskolásként az I. Magyar Képzőművészeti kiállításon Vasmunkás című szobrával – mi mással, 1955-ben –, és majdnem az élete végéig alkotott, csak az utolsó egy-két évben volt kénytelen egészségi állapota romlása miatt felhagyni a munkával. Ez több mint hatvan év: a 20. század egész második fele és a 21. század kezdete. Varga ráadásul termékeny szobrász is volt, minden korszakában sokat dolgozott, ennek megfelelően életművének kiterjedtsége szinte befoghatatlan, lenyűgözően széles és változatos.
A pályakezdésre rányomta a bélyegét a 20. század közepének súlyos történelmi krízise. Varga 1923-ban született Siófokon, szülővárosához mindvégig szorosan kötődött, a "somogyiság" identitásának meghatározó eleme volt. "Somogyban nőttem fel, és mint minden vidéki gyereknek, első számú eszközöm a bicskám volt. Botvégeket farigcsáltam, a vadgesztenye puha beléből pedig fejeket" - mesélte a kezdetekről. Rajzkészségére már a siófoki elemi iskolában felfigyeltek, innen került a budai ciszterekhez, majd a szombathelyi premontrei gimnáziumba. Egy rövid párizsi közjáték után beiratkozott a Műegyetemre, de nemsokára kitört a háború. Varga több más diáktársához hasonlóan pilóta lett, repülőtisztként végigszolgálta a háborút, és amerikai hadifogságba esett, ahonnan 1945-ben tért haza. Még 1944-ben feleségül vette Szabó Ildikót, aki 65 éven át nemcsak a társa, hanem a menedzsere is volt: rendkívüli szervezőtehetsége, kapcsolatépítő képessége nélkül Varga bizonyára nem lett volna ennyire sikeres a megbízások megszerzésében. Ildikó notesze egy időben legendás volt, akinek nem benne a telefonszáma, az nem is számított Magyarországon.
