2019. 11. 01., péntek, 13:05
Osi bácsi hűséges típus. 64 éve él boldog házasságban imádott feleségével, és ma is abban a házban laknak, amelyben egykor közös életüket kezdték. Ábrahámhegyi nyaralójukban pedig abban az ágyban alszik, melyben dédanyja született.
E heti beszélgető partnerünk dr. Ozsváth Ferenc, Kaposvár díszpolgára, aki a közelmúltban ünnepelte 90. születésnapját. Mégsem a hűségéért csodáljuk őt a legjobban. A szeretet, amellyel mindenkit körülvesz, jószándéka és segítőkészsége mindannyiunk számára példaértékű.
Életének nagy részét pedagógusként töltötte. Hogy emlékszik vissza a több mint öt évtizedes oktatásra, a több ezer tanítványra?
Gyönyörű időszak volt, a 20-as éveimtől egészen a nyugdíjazásomig tanítottam. Nagyon szerettem a tanítványaimat, és úgy érzem, hogy ők is engem, mert ahogy a mondás is tartja, aki szeretetet vet, szeretetet arat.
Való igaz, hogy kevés olyan ember van, akit akkora szeret és tisztelet övez, mint önt. Mi lehet ennek az oka?
Valószínűleg az, hogy a körülöttem élők mindig érezték, hogy szeretem őket. Testnevelő tanárként az ügyetleneket, az elesetteket is pártfogoltam. Ez ritka, mert a testnevelők általában az ügyes, tehetséges sportolókat szeretik.
Később már azokat tanította, akik a tanításra készültek. Milyen emlékeket őriz a Tanítóképző Főiskoláról, ahol nagy tiszteltnek örvendett, mint a testnevelés tanszék vezetője?
Nagyon sok kedves tanítványom és kollégám volt, sokukra még ma is név szerint emlékszem, miként a kisebb kalandokra, sítáborokra is. Nagyon szép időszaka volt az az életemnek.
Később a megalapította a Katolikus Gimnáziumot, melynek első igazgatója is volt…
Valóban én szerveztem meg az iskolát, de a munkában sok atya és kolléga segített, nélkülük nem sikerült volna.
A hit nemcsupán az iskola falai között, de egész életében fontos volt. Mit jelent ez az ön számára?
A legtöbbet. A szüleimtől, nagyszüleimtől kaptam ezt az indíttatást, és örömmel mondhatom, hogy a pályámat megfutottam, a hitemet megtartottam.
Egy rövid ideig a politikában is megmártozott. Alpolgármesterként dolgozott Szita Károly polgármester mellett. Hogy került ebbe a pozícióba?
A város vezetői olyan embert szerettek volna erre a posztra, akinek nagy az ismeretségi köre és népszerű. Gimnázium igazgatóként én ilyen voltam. Szívesen végeztem ezt a munkát is, különösen, hogy sok emberen tudtam segíteni, és ez jó érzéssel és nyugalommal tölt el idős napjaimban.
Mit tapasztal, ez a segítségnyújtás mennyire jellemző ma?
Úgy látom, hogy két véglet találkozik. Vannak, akik nagyon sokat segítenek, és akadnak olyanok is, akik elmennek azok mellett, akik segítségre szorulnak. Ez utóbbi valószínűleg a rossz nevelés miatt van így.
Ön hogyan nevelte a gyerekeit, melyek voltak azok az értékek, melyet útravalóul adott nekik?
Feleségemnek köszönhetően sikerül őket olyan szellemben nevelni, hogy rendes emberek lettek, büszke vagyok a fiaimra, a családjaikra, az unokáimra. Örömmel tölt el, hogy sikerült valamit a földi életben elérnem.
Feri bácsi és az ő kerékpárja elválaszthatatlanok voltak. Megvan még a kétkerekű járgány?
Ott van a garázsban, de már nem merek felülni rá. Az egyensúly érzékem nem a régi, amikor azonban a kocsimért megyek, mindig megsimogatom. Összenőttönk a kerékpárommal, úgy is hívtak a városban, hogy a biciklis tornatanár.
Mekkora szerepe volt az életében a sportnak?
Óriási, annak ellenére, hogy nem erre a pályára készültem. Katona szerettem volna lenni, édesapám azonban másfelé irányított. A tanítás mellett sokat atletizáltam és vívtam.
Mit mondana a mai fiataloknak, miért fontos, hogy sportoljanak?
Azért, mert a civilizáció beköszöntével azok a fizikai ingerek, amelyek a régi gyerekeket fejlesztették, ma elmúlóban vannak. Most a gyerekek kevés fizikai erőt és ügyességet fejlesztő tevékenységet végeznek. Az lenne jó, ha mindenki, a gyerekek és az idősek is mindennap végeznének valamilyen sportot, ezzel fejlesztve önmagukat és elősegítve a szebb és egészségesebb időskort.
