2019. 09. 23., hétfő, 18:16
Pogány Judit, Kaposvár szülöttje és a Csiky Gergely Színház színészlegendája életműdíjat vehetett át vasárnap este a Színházi Kritikusok Céhe gáláján.
A színházi kritikusik 1979 óta minden évben díjazzák az elmúlt színházi szezon legjobb teljesítményeit több kategóriában. Idén a Katona József Színházban rendezték meg a díjátadót, immár a 40. alkalommal és Pogány Judit megérdemelt életműdíja mellett 15 másik kategóriában adtak át elismeréseket.
A színésznő 2018 januárjában visszatért Kaposvárra, ahol a Roxínház színészlegendákat bemutató előadásán vett részt Lukáts Andorral együtt, amit mi is felvettünk. A videóban elmesélte hogyan vált félszeg kisgyermekből a kaposvári társulat tagjává.
Pogány Judit több mint fél évszázada lépett először színpadra. Pályája felét a Csiky Gergely Színházban töltötte. Neve összeforrott azzal a korszakkal, amit kaposvári csodának szokás nevezni. Együtt indult Zsámbéki Gáborral és Ascher Tamással, s meghatározó színésznője volt Babarczy Lászlónak, Gazdag Gyulának és Gothár Péternek is. 1978-ban Zsámbékival együtt a Nemzeti Színházba szerződött, de két évvel később visszatért Kaposvárra. 1994-től egy évtizeden át szabadúszó művész, 2004-től az Örkény Színház tagja.
Alighanem a legsokoldalúbb magyar színésznő. Játszott gyerekprodukciókban, operettben, musicalben, komédiákban, monodrámában. Igazi lételeme a tragédia, amelyben szélsőséges, nehéz körülmények között élő nők igazságát tudja ábrázolni. Alakításai soha nem egyoldalúak, a legmélyebb pokolban tengődők életében is felfedezi a humort, de a komédiások tragikus énjét is megmutatja. Maximalista. A legkisebb epizódfeladatot is alázattal és odaadó, elmélyült munkával formálja meg.
Színházi szerepeinek száma meghaladja a 160-at, s mintegy félszáz filmben és húsz tévéjátékban szerepelt. Nevét azok is ismerik, akik nem látták színpadon, hiszen számos animációs sorozat az ő hangjának is köszönhetően lett népszerű filmen vagy hangoskönyvként. Mindent képes eljátszani, és mindent el is tud játszani.
Kérlelhetetlen igényessége elsősorban önmagával szemben nyilvánul meg. Az önkritikus aggodalom legyőzését jelenti, amikor – ahogy mesélik – premier után, végre, utolsónak érkezik meg öltözőjéből az ünneplők közé. A „kaposváriság” egyik jelképe ő, noha hosszú ideje Pesten dolgozik már.
