2019. 05. 16., csütörtök, 12:34
A Rippl-Rónai Múzeum munkatársai március és május között végezték el a kaposvári vár területén a régészeti kutatásokat. A feltáráshoz szükséges összeget Kaposvár városa bocsátotta a múzeum rendelkezésére.
Az első két hétben a meglévő falszakaszokat szabadították ki a rájuk került törmelékrétegből, majd ezután kezdték el a falakat követni, illetve az újabb szakaszok keresését. Ennek köszönhetően a látható falszakaszok nagyjából megduplázódtak. A falak közé ásott szelvényeinkkel a járószinteket, padlókat kerestek és a falak mellett leásva dokumentálták a szerkezetüket is. A kutatás alatt megtalálták a palánkfal, illetve a vizesárok egy-egy szakaszát is.
A kaposvári vár egyébként egy mocsárból kiemelkedő dombra épült. Először, feltehetően a 14. században egy nagyméretű, a külső oldalán egy többszintes torony épült meg. (A drónfelvételeken piros színnel) A torony téglából épült, de kővel alapozták. A várudvar korai járószintjét is megtalálták a régészeti kutatások során. Valamivel később épült az a 1,5 széles fal, amely körbevette a várudvart. (a képen türkizkék) A fal alul kővel volt alapozva, felül téglából rakták. Következő lépésben, a nyugati oldalon egy palotaszárny készült (rózsaszín). Vastag falai és a mellettük álló pillérek alapján is kétszintes lehetett. A palotához tartozó padló maradványait egy kis szakaszon találták meg. A vár falaitól 3-4 méterre egy párhuzamos téglafalat építettek (zöld), majd a következő lépcsőben (leghamarabb a 15. század második felében) a vár északkeleti sarkán egy kerek torony épült (lila). A vár sarkán álló falszakaszokat visszabontották és nagyrészt ezekre alapozták a torony 2-2,3 méter széles falait. A vár kapujának nem találtuk meg egyértelmű nyomát.
Valamikor a középkorban, akár már a vár korai szakaszában áshatták a vártól kb. 40-re lévő, 12-13 méter széles vizesárkot. Alját a talajvíz miatt nem tudták elérni, csak nagyjából 2 méter mélységig tudtuk követni. Az árokkal a várnak helyet adó szigetet vágták át, így a várat mindenhol víz övezte.
A vár köré épített palánkfal egy nagyobb szakaszát is feltárták a régészet során, helye és szélessége alapján feltehetően az északkeleti bástyáját találták meg (a képen narancssárgával jelezték széleit). A széles palánkfal külső része 25 méterre volt a téglavártól. A magas talajvizes föld konzerválta a palánkfal faszerkezetének alsó részét. Kb. 9 méter szélességben követték egymást a cölöpsorok, amelyeket megfontak és néhol meg is csapoltak. A belső sort egy nagy széles gerendával csapolták meg, közte és a külső sor között hosszú és vastag merevítő gerendák feküdtek. A mocsaras talaj miatt vesszőfonatot, vékony deszkasort tettek le, majd erre döngölték a palánk földjét, amely 60-80 cm-en magasan volt követhető. A későbbi megújítások nyomát is megtalálták. A sánc külső cölöpsora előtt egy szűkülő falú, 3 m széles árok volt, aminek aljába kifelé néző, kihegyezett karókat szúrtak. A palánkfal hatékony működésére utalnak a külső oldalán talált, a fal által megállított ágyúgolyók.
Az újkori rombolások után megmaradt téglafalak maradványait nagyjából - külső fal déli szakaszának betonozott parkoló alatti részét kivéve – kibontották a munkafolyamat során. Egy későbbi feltárással a palánkfal és a vizesárok lenne még kutatható, elsősorban a keleti oldalon, valamint az ettől keletre feltételezhető külső palánkot kellene megtalálni.
A lelőhelyen értékes leletanyagot, nagy mennyiségű kerámiatöredéket és számos fémtárgyat (közte ágyú- és puskagolyókat, fokost, sarkantyút, karpáncél darabját, lószerszámdíszeket, gyertyatartót, rézedény darabjait, köves gyűrűt, plombákat, érmeket stb.) is találtak.
A korábbi látogatásaink során két videót is készítettünk a feltárásokról, a legelsőt itt tekinthetnek meg, a legutóbbit pedig alább láthatják:
A feltáráson a Rippl-Rónai múzeum dolgozói közül Molnár Istávn, Nyári Zsolt, Cserép Tamás, Stunya Péter, Papp Zoltán, Balla Krisztián vett részt. Rajtuk kívül végig vagy hosszabb-rövidebb ideig a feltáráson dolgozott: Harag Mátyás, Bárdos Erika, Pintér Géza, Polotár Zoltán, Kiss László, Maruzs László, Hermann Ferenc, László Szabina, Szabados Ákos, Koltai Ferenc, Szép Marcell, Ujj Kíra és Móricz Róbert is.
