2019. 05. 02., csütörtök, 11:19
A Kaposvárról Brazíliába költözött Erőss Zsófia élete egy igazi romantikus film, némi Bridget Jones beütéssel. A diplomatának szegődött hölgy négy gyereket nevel, miközben csőbehúzott, de a bíróság által mégis elítélt rabok fogvatartási körülményeit igyekszik emberibbé tenni.
Hogy kerül egy bájos fiatal lány a világ másik felére?
1987-ben mentem először Brazíliába a szüleimmel és két bátyámmal. Édesapám kapott ott egy ötéves munkát, 11-től 16 éves koromig éltem kint. Mikor hazajöttünk Kaposvárra, gimnáziumba jártam, majd 18 éves koromban visszamentem a bátyámmal egy nyaralásra. Az a nyár mindent megváltoztatott. Akkor ismerkedtem meg a későbbi férjemmel, aki három hónap múlva eljött Magyarországra és megkérte a kezem. Bár a szüleim nagyon féltettek, igent mondtam, és kiutaztam vele Brazíliába. A biztonság kedvéért azért retúrjegyet vettem, hátha nem jön össze a kapcsolat, de több mint 25 éve együtt vagyunk már, és négy gyerekünk is született.
Mennyire ment gyorsan és zökkenőmentesen a beilleszkedés?
Nagyon könnyen ment, a brazilok rendkívül barátságosak, vidámak, nyitottak, könnyen elfogadják az idegeneket. Annak ellenére, hogy nagy a korrupció és a szegénység, a brazilok nagyon boldog, elégedett és szabad lelkű emberek.
Mit volt a legnehezebb megszokni?
A rendszertelenséget, azt, hogy ha megbeszélünk valamit, akkor az úgy is legyen. Hogy az öt óra az öt óra és nem hét. A braziloknak egész más a kultúrájuk, mint nekünk, náluk nincs jó vagy rossz, helyes vagy helytelen, csak más.
Feleségként ment el és konzulként jött haza. Hogy zajlott ez a folyamat?
Kezdetben a férjem mellett dolgoztam, majd egy ajánlással a nagykövetségre kerültem, ahol kineveztek tiszteletbeli konzulnak. Négy állam tartozik hozzám, az a feladatom, hogy mindenben segítsem az országba érkező magyarokat. Előfordult már, hogy drogkereskedelemért börtönbe zárt honfitársuknak segítettem, és az is, hogy holttestet kellett hazaszállíttatnom. Sokszor kell különféle rendezvényeken Magyarországot képviselnem, és kereskedelmi tevékenységekben is segédkezem.
Ez azt jelenti, hogy a nap 24 órájában elérhető kell, hogy legyen?
Igen, ez így van. A telefonom soha sincs kikapcsolva, mert baj nemcsak munkaidőben történhet, a segítségre pedig mindig azonnal szükség van.
Mi volt a legemlékezetesebb eset a munkája során?
Egy fiatal magyar lányt – aki először utazott külföldre – a barátja megkért, hogy vigyen át egy hátizsákot a határon. A táska 10 kilogramm kokaint rejtett, amit a drogkereső kutya azonnal kiszagolt. Engem hívtak a kétségbeesett lányhoz, aki ugyan ártatlan volt, nem kerülhette el a börtönt. Négy évet kapott, a rabsága alatt is segítettem, tartottam a kapcsolatot a családjával, a szabadulása után pedig segítettem elhagyni az országot.
Mit lehet tudni a családjáról, hogy telik az élet Brazíliában négy gyerekkel?
A nagyobb gyerekeim 21, 19, 15, a legkisebb pedig hatéves. Brazíliában nincs napközi, az iskola csak délig tart, így délutánonként a gyerekek otthon vannak. A legkisebbel én tanulok, különórákra viszem, de a nagyobbak is tanulnak még egyetemeken, illetve középiskolában. A brazilok számára a család a legfontosabb, és mi is így élünk. Igyekszünk a munkánk mellett sok időt együtt tölteni.
Három évtized után van még honvágya, hiányzik Magyarország, Kaposvár?
Állandóan. Ezért amikor tudunk, hazajövünk, és igyekszem minél több mindent megmutatni és megtanítani a gyerekeimnek Magyarországról. A gyerekek nagyon élvezik az itteni szabadságot, hogy bátran mehetnek egyedül bárhová. Brazíliában ez nincs így, a közbiztonság nagyon gyenge, csak a falak között vagyunk biztonságban.
