Szita Károly: a kaposváriak munkájának köszönhető a város fejlődése

A munka ünnepén érdemes számba vennünk, mit is jelent nekünk az egyik legfontosabb értékünk. Érdemes áttekinteni, hogy mit ad az egyénnek, s mit a közösségnek az, ha élünk a magunk lehetőségeivel, ha átgondolt célok mentén elhívatottan, szorgalmasan tesszük a dolgunkat. 
Meggyőződésem, hogy a munka olyan keretet ad az emberi életben, amely messze túlmutat az anyagiakon, azon, hogy ki mennyiből gazdálkodhat. A munka megtart és önbecsülést ad, hiszen mérhetővé és láthatóvá teszi, mire vagyunk képesek. Mire vagyunk képesek egyenként, s mire együtt, közös erővel.

Május elsején mindazokat ünnepeljük, akik becsülettel végzik a munkájukat, legyenek ők takarítók, asztalosok vagy mérnökök, legyenek munkaadók vagy kétkezi munkások. Vagy éppen gyermeküket nevelő, a családjukat összetartó édesanyák. Mindenkinek megvan a maga feladata, amellyel ráadásul nem csupán a saját életét viheti előbbre, hanem hozzájárulhat közös gyarapodásunkhoz is.

Mi, kaposváriak nagyon sokat dolgoztunk az elmúlt években, évtizedekben, s ennek látható, mindenki számára érzékelhető eredményei vannak. Nem kevés áldozatot vállalva megújítottuk és otthonossá tettük a városunkat, nem pusztán önmagunk, hanem az utánunk jövő generációk számára is. Köszönöm ezt mindnyájuknak!

Mára eljutottunk odáig, hogy szinte mindazok dolgoznak, akik munkával kívánják megteremteni önmaguk és családjuk biztonságát. A teljes foglalkoztatottság már nem csupán álom, már nem a munkanélküliség a fő probléma. Sokkal inkább azon kell dolgoznunk, hogy az itt élők többet keressenek, s hogy munkájuk révén megadhassák szeretteiknek azt, amire vágynak.

Ezért az előttünk álló évtizedre szólóan a célunk az, hogy bérek tekintetében a hazai nagyvárosok első feléhez tartozzunk. Ehhez persze szükség van a munkaadók és a munkavállalók partnerségére, arra, hogy mindenki a legjobb tudása szerint végezze a munkáját. Ebben kérem a segítségüket és támogatásukat!