2019. 04. 30., kedd, 16:35
A márciusi ünnepségek, majd a szolnoki emlékcsatában való részvétel után az április is tartogatott tennivalókat a Somogyi Huszároknak. Képes beszámoló.
Túl a Papuk- hegyen
A Sors, valamint a Trenkovi Panduri horvát hagyományőrző egység hívására a somogyiak delegációt küldtek a Szerémség nyugati kapujában található Pozsega városába.
Az egykor s manapság is német földön rettegett pandúrok utódai barátsággal fogadták a 180 kilométerről érkező huszárokat, akik nem kis meglepetésükre nem megkerülték a Papuk- hegyet, hanem azon egyenesen áttörtek. A bemutatkozást követően a házigazda horvátok bemutatták székhelyüket és büszkén újságolták el, hogy a modern technikának köszönhetően egy eddiginél sokkal pontosabb portrét alkothatunk alapítójukról, a híres Trenk báróról.
A beszélgetés folyamán kiviláglott, hogy a két csapatban sok közös pont van: mindkettő közel húsz esztendős tevékenységet tudhat magáénak, amely több mint 1000 rendezvényt ölel fel.
A jól sikerült találkozón a Somogyi Huszárok és a Trenkovi Panduri között kiformálódott egy jövőbeni együttműködés. Egyetértés született abban is, hogy a csapatok legközelebbi találkozóján az adott szót írásos dokumentummal teszik még ünnepélyesebbé.
Lőporos hangulat Varasdon
A Somogyi Huszárok egyenruhája szinte még ki sem szikkadt, amikor ismételten magukra öltötték. S különösen akkor tölti el ez jó érzéssel a somogyiakat, amikor vitézségük bizonyíthatják egy baráti versengésben.
Szépen cseng a kard a huszár kezében, ám ezúttal a virtus és kihívás keretében a lőporral próbáltak szerencsét.
Ugyanis az egykori horvát fővárosba, Varasdra szólt a meghívásuk, ahol hivatásos katonák, profi sportlövők és kimondottan lövészetre specializálódott hagyományőrzők mellett a Somogyi Huszárok is részt vettek az első nemzetközi hagyományőrző versenyen.
A megmérettetésen a somogyiak szépen helyt álltak. A toronymagas favoritnak számító Károlyvárosi Gárda hagyományőrzőit, akik mind egyéni, mind csapat szinten favorithoz méltó győzelmet arattak, ugyan esélyük sem volt megszorongatni, ám egyéniben középmezőnyben, csapatban pedig a lovasságot képviselők között másodikként végeztek.
A rendezvény zárásaként a hagyományőrzők a helyi katonaelődökre is emlékeztek, amikor a varasdi huszárlaktanyát felkeresték. A házigazda Varasdi Huszároknak pedig valamennyi csapat megígérte, hogy bármikor készek arra, hogy a virtust megmutatva tisztelegjenek baráti versenyben a múltnak.
Ferdinánd Huszárok nyomában
A Somogyi Huszárok szeretik ámulatba ejteni bajtársaikat. Eleikhez hasonlóan váratlanul és azon a csatatéren tűnnek fel, ahol a legnagyobb szükség van rájuk vagy ahol elődeik lábnyomába léphetnek.
Nem csupán arra ügyelnek, hogy olyan helyi identitást erősítő rendezvényen vegyenek részt, mind Nagyatád Város napja, hanem keresik az alkalmat, hogy a történelmi események helyszínein is járjanak.
Ezúttal az április a legendás és 170. évfordulóját élő Tavaszi Hadjárat adott apropót nekik, hogy felkerekedjenek. A főerőket Isaszeg határában érték utol, ahol már készülődtek az osztrák erők elleni támadáshoz. Épp idejében érkeztek meg ahhoz, hogy a csatában a magyar fegyverek győzelmét segítsék elő.
De a győzelem koránt sem jelentette azt, hogy véget ért volna az egykori hősök nyomának követése! A Somogyi Huszárok a következő rendezvényének helyszíne ugyanis az egykori toborzási körzetükben található Nagysalló volt.
Míg a magyar hagyományőrzők derékhada Gúta térségében állomásozott, addig a Somogyi Huszárok a Felvidéki Huszár Hagyományőrző Egyesület egy különítményével a helyi ünnepségen tisztelgett a csata emlékére emelt Obeliszknél, majd tartott bemutatót a huszárok kiképzését szolgáló 6 vágásból.
A dél már Gúta községben érte a somogyiakat, ahol a helyi honvédsírok közelében emlékezett a felvidéki magyarsággal együtt a jeles időszakra.
Azonban pihenni nem volt idő, hiszen aznap még Megyercset és Keszegfalvát is érintették az emlékhadjáratban részt vevő hagyományőrzők. Utóbbi helyszínen a Somogyi Huszárok adták a díszőrséget.
A következő napon a Somogyi Huszárok pedig a Tavaszi Hadjárat felvidéki záróakkordjain is jelen voltak, mind Izsán, mind Révkomáromban.
Somogyi Huszár a Zrínyiek birtokán
Míg a Somogyi Huszárok Révkormáromban képviseltették magukat, egy részük hajnalban nem Észak, hanem Dél felé vette az irányt, hogy a reggeli órákban a köd lepte Bilogora hegyvidéken, Zrinski Topolovac községében bukkanjanak elő.
Megjelenésük azonban nem riadalmat, hanem örömöt okozott a horvátoknak, akik régi jó ismerősként köszöntötték őket a Bjelovári Huszárokkal egyetemben.
E találkozón ugyanis a bjelovári huszárok a közös hősök előtt, Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc előtt tisztelegtek, hogy a hazájukért tenni akaró nemes férfiakat e napon hűtlenség vádjával vérpadra küldték. De nem csupán rájuk, hanem a település egyik nagy mecénására, Zrínyi Katalinra is emlékeztek. Emlékművét mind a horvát, mind a magyar hagyományőrzők megkoszorúzták.
Örömteli meglepetés várta a Somogyi Huszárokat. Ugyanis a községi vezetés már részben hozzáfogott ahhoz, hogy a település egykori huszárlaktanyáját felújítsák, s ígéret hangzott el arra, hogy a teljes rekonstrukciót követően ismét a huszárok és hagyományőrzők szolgálatába állítják.
A programgazdag hónap okot ad az elégedettségre a vigadalomra és így kettőzött erővel készülnek a fényes diadalra, a Buda vári ostromra.
