2019. 03. 29., péntek, 10:05
A Roxínház felnőtt előadásai közül április 12-én láthatjuk újból Kaposváron Bezerédi Zoltán színművészt, aki a saját Esterházy estjével érkezik városunkba. A Kékszakállú herceg csodálatos élete kapcsán beszélgettünk a művésszel.
Mi a személyes kötődése Esterházy Péter műveihez, illetve az íróhoz?
Nagyon fiatalon találkoztam Eszterházy Péter írásaival. 1978-ban egy Irányi utcai művelődési ház felkérésére csináltam először Esterházy estet úgy, hogy akkor még semmit nem olvastam tőle, nem sok mindent tudtam a munkásságáról. Kaptam a közönségszervezőtől egy-két könyvet, hogy most ezekből kell dolgoznom. Az egyik a Termelési kisregény volt, a másik pedig a Fancsikó és Pinta, ami nagyon megtetszett. Úgy éreztem, hogy igenis egy jelentős és jó íróról van szó. A rendezvényen Esterházy Péter nem volt ott, csak az édesanyja, és először azt hittem, hogy maximum csak 15-20 ember előtt fogok beszélni, végül mégis több mint 200 ember volt ott, szóval nagy meglepetésemre igen nagy érdeklődés volt az irányába. Roppant erősek az irodalmi alkotásai, ráadásul nagyon változatosak is. Sokat kísérletezett azzal, hogy mit lehet kihozni a magyar nyelvből a legmerészebben és a legjobban, talán ő bánt a legügyesebben a magyar nyelvvel.
A jelenlegi előadás mely művekből építkezik?
Az eredeti Kékszakállú herceg csodálatos élete műből és a Harmónia caelestisből raktam össze. Az eredeti művet a Katona József Színházban játszottam, a Sufniban, de párban egy Tar Sándor novellával együtt. Ez önállóan mindössze 38 perc volt, nem igazán éreztem azt, hogy jól forgalmazható lenne, pontosan ezért egészítettem ki, amit még halála előtt jóvá is hagyott Péter. Bár azt hozzá kell tennem, hogy a halála után egy darabig gondolkoztam azon, hogy egyáltalán játsszam-e, viszont egyre inkább azt érzem, hogy igenis kötelességem tovább játszanom. Egyrészt azért, hogy fent maradjon, másrészt ez számomra egyfajta misszió.
A legtöbb embernek Esterházyról a nagyon magas irodalom jut az eszébe, amihez nagyon nehéz felérni, mert hatalmas falat. Valóban így van ez?
Igen, ez tényleg így van, valóban nem könnyű olvasni a műveit, én például nem is szoktam egyszerre, inkább „mazsolázom”, részletekben olvasom, nem pedig folyamatosan, de a végén egyszer mégis összeáll a kép. Érdekes módon, nagyon sokan mondják azt, hogy akik tőlem hallják egy-egy művét, azoknak sokkal könnyebb azoknak a megértése, valamiért világosabb lesz számukra az egész.
Ha jól tudom, akkor volt egy könyvdedikálás is…
Azt mondta nekem, hogy a Kékszakállú magyar hangja Bezerédi Zoltán, ezt bele is írta nekem Esterházy a könyvbe, ami nagyon megtisztelő, rettenetesen örültem, illetve örülök is neki.
Nemrég járt nálunk, a Színházlegendák sorozatnak volt a vendége. Könnyű itt Kaposváron fellépni vagy másabb egy picit, mint máshol?
Mérhetetlen szeretetet érzek a nézők irányából, ami valószínűleg az itt eltöltött 23 évnek köszönhető, minden kaposvári előadásom során sok ismerős és ismeretlen arc is van a nézőtéren, de mindenkitől sok-sok szeretetet kapok, ami nagyon jóleső érzés.
Ehhez természetesen hozzájárul az is, hogy nagyon sok emlékezetes darabban, illetve színháztörténetileg is fontos darabban láthatták a kaposvári nézők. Mi tartotta itt több mint két évtizedig?
Maga a színház. Azt éreztem, hogy jó dolgot csinálunk itt, és jól is csináltuk a dolgunkat.
Mégis már elég régóta a Katona József Színház társulatát erősíti…
Igen, jelenleg ott játszom, ennek a társulatnak vagyok a tagja, de a Katona József Színház az egyeneságú folytatása volt annak a „színházcsinálásnak”, amit én Kaposváron vittem véghez a Csikyben. Fontos, hogy egy jó színházi műhelyben legyek, ami lehetőséget ad arra, hogy valóban nagyszerű előadások szülessenek.
Nemcsak színészként ismerhetjük, hanem rendezett, sőt koreográfiát is készített már korábban. Jelenleg milyen feladatok várják önt?
A televízióban most is nagy sikerrel megy az Alvilág című sorozat, aminek az egyik főszereplője vagyok, illetve még most alakulnak a következő hónapok munkái, programjai. Nyáron megyek a Savaria Játékokra, de a Katona József Színház következő évadjának programja még nincs kész, szóval nem tudom még pontosan, hogy jövőre miben fogok játszani. Most a Szürke galamb című, Tar Sándor regényéből írt színdarabban játszom, amit Németh Gábor és Gothár Péter vitt színpadra.
