2019. 02. 27., szerda, 14:20
A közelmúltban mutatta be legújabb önálló estjét Lukácsi Enikő. A Liszt Ferenc Zeneiskola magántanára a szerelem szárnyán röpítette több évszázadon át a hallgatóit. Beszélgetőpartnerünk: Lukácsi Enikő magánénekes.
Mi határozza meg, hogy mikor áll új műsorral közönség elé?
12 éve dolgozom a zeneiskolában, és bár nem éreztem kényszert, hogy minden évben új dalestet mutassak be, de azért majdnem minden esztendőben volt egy. Amikor adódik annyi új dal, vagy olyan ihletett állapotba kerülök, hogy úgy érzem, ezt ki kell énekelnem magamból, akkor szoktam úgy dönteni, hogy most itt az ideje egy új bemutatónak.
Mit lehet tudni a mostani estjéről?
Csendesebb vizekre eveztem, mint a korábbi eladásaimban. Öt éve vagyok óraadó tanár a Táncsics Mihály Gimnáziumban, ahol azt tapasztalom, hogy nehéz szemléltetni a diákoknak a különböző korszakok zenéit, és úgy gondoltam, bemutatok egy zenetörténeti utazást. A reneszánsztól Gershwinig jutottunk el a dalok szárnyán, a szerelmet idézve, ami a közös motívum volt a dalokban. Igyekeztem ismert és kedvelt dalokat, áriákat választani, melyekkel nemcsupán a gyerekeknek, de a hangversenyre érkező felnőtteknek is örömet szerettem volna okozni. Igyekeztem ismét megmutatni valamit a lelkemből, azokkal a szerzeményekkel, amelyek jól állnak nekem, és tudást is át tudok velük adni.
Sokkal fontosabb, hogy ki az énektanár Kisvárdán, mint hogy ki az Opera igazgatója. Mert a rossz igazgató azonnal megbukik. De a rossz tanár harminc éven át harminc évjáratból öli ki a zene szeretetét.
Kodály Zoltán
Mennyire érdekli a mai fiatalokat a komolyzene?
Erre nem lehet egyöntetű igennel vagy nemmel felelni. Az viszont biztos, hogy amióta megjelentek a könnyűzenei tehetségkutató műsorok, kicsit aránytalanabb lett a dolog, és a hangsúly eltolódott a könnyűzene felé. Ami nem probléma, de azt jó lenne nem elfeledni, hogy a könnyűzene sem könnyű, sőt nagyon is komoly tudás kell hozzá, valamint a klasszikuszenei alapok sokat segíthetnek a popzenében is. Nagyon sok könnyűzenésznek van klasszikus zenei múltja, zeneiskolai előképzettsége, amelyre sokan büszkék. Nem igaz, hogy a klasszikus zene hanyatlóban van, csak meg kell találni azt az utat és módszert, amellyel meg tudjuk szólítani a fiatalokat. Ilyen alternatív megoldás például a modern operafeldolgozás, ezekkel a darabokkal olyanokat is el lehet érni, akiket egyébként nem.
Aki érez magában kedvet az énekés iránt és még némi tehetsége is van hozzá, mikor kezdje el a tanulást?
Sok szülő erőlteti ezt idejekorán, de 14 éves kor előtt én senkinek sem ajánlom. Addigra általában befejeződik a mutálás, de egyénenként ez akár későbbre is tolódhat. A mai gyerekek egy kicsit érettebbek és előbb áll készen a torkuk a gyakorlásra, de semmiképpen sem szabad a tanulást siettetni. Ha valakinek valóban csodásan csengő hangja van, akkor heti fél órára elszoktam vállalni a fiatalabb tanítványokat is, de csak nagyon óvatosan, úgy haladok velük mintha tojásokon lépkednék.
Mindenki fejleszthető, bárki megtanulhat énekelni?
Igen, akinek van valamicske hangja és ritmusérzéke, már lehet tanítani, és ha kialakul hozzá egy jó légzéstechnika, akkor szép eredményt érhetünk el. Egész pici, erőtlen hangból is lehet szépet alkotni. Zenepedagógusként az az igazi kihívás, hogy ezeket a hangokat megerősítjük és kihozzuk belőle a legtöbbet.
A hangi adottságokon kívül mi kell ahhoz, hogy valakiből színpadi énekes legyen?
Mint minden eredményhez, az énekléshez is sok munka, türelem, elhivatottság kell. S leginkább az, hogy szerelmes legyél az éneklésbe, hogy soha ne und meg, ha megbotlasz, fel tudj állni, és menni tovább. Nem biztos, hogy csak pozitív kritikákkal találkozunk, a sok munka azonban előbb utóbb kialakítja a belső egyensúlyt, és meghozza az eredményt. Tudnunk kell azt is elfogadni, ha időnként rosszak vagyunk, de azt is, ha jók, mert akkor arra kell tovább építkeznünk.
Mit jelent az ön életében a zene?
Mindent, de tudom, hogy később oda is el kell jutni a gondolkodásban, hogy ezt egyszer el kell engedni. Nem állhatunk mindig színpadon, és nem tudunk életünk végéig oktatni. Remélem, hogy ez nálam még sokáig nem következik be, mert akkor úgy érzem majd, mintha kitépnék a szívemet. A zene jelent nekem mindent, és életem végéig velem lesz.
