2019. 02. 21., csütörtök, 15:43
Életének 93. évében elhunyt Fésűs Éva, Kossuth-díjas magyar írónő, Kaposvár díszpolgára. Az 1950 óta Kaposváron élő és alkotó meseíró rengeteg embernek, elsősorban gyerekeknek aranyozta be az életét alkotásaival.
Tudatta Facebook oldalán Szita Károly, Kaposvár polgármestere.
A híres meseíróval 2017-ben készítettünk interjút:
Fésűs Éva 1926-ban született Cegléden. Gyermekkorát Kiskunhalason, fiatalkorát Vácon töltötte.
1950-ben kötött házasságot Temesi Lajossal Kaposváron. Itt született három gyermeke, itt dolgozott, alkotott, s a mai napig itt él. Mindig nagy családra vágyott: 12 unokája és – egyelőre – 18 dédunokája született.
Meseírói pályafutása a Gyermekrádiónál kezdődött 1958-ban. Családja támogatásával a meseírást hivatali munkája mellett is bátran vállalta. A Rádió állandó külső munkatársaként két évtizeden át számtalan esti mesével, havonta két teljes óvódásoknak szóló műsorral, évente két mese-hangjátékkal és még egy gyermekopera szövegkönyvével is megörvendeztette hallgatóit.
1969-től dolgozott a Magyar Televíziónak is: báb- és mesefilmek készültek műveiből.
Írásban eleinte csak a Dörmögő Dömötör című gyermekújságban, illetve elszórtan antológiákban jelentek meg versei és meséi. 1968-ban jelent meg első mesekönyve, a „Csupafül”.
Nyugdíjazása után férje buzdítására kezdte el meséit, mesejátékait mesekönyvekké átdolgozni. Első komoly önálló kötete, „Az ezüsthegedű” 1987-ben jelent meg. A könyv azóta 12 kiadást ért meg. Ezután sorra születtek a mesekönyvek.
Felnőtteknek szóló verseit – amelyeket fiatal korától írt – 2016-ban ismerhette meg a közönség.
Több évtizedes gyermekirodalmi munkássága elismeréséül számos kitüntetésben részesült. A Magyar Rádió, Somogy megye és Kaposvár városa is többször kitüntette; Kaposvár és Vác díszpolgára.
2001-ben életműdíjat kapott az I.B.B.Y. (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) részéről.
A Szent István Társulat 2014-ben Stephanus-díjjal tüntette ki.
A Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztjét 2006-ban, a Kossuth-díjat pedig 2017-ben vehette át.
„… bizonyosságot nyert, hogy jól döntöttem, amikor egyik hivatásomul a meseírást választottam. Olyan meseírást, ami nem valamiféle hobbi, hanem minden játékos szépsége, tarkasága mellett fontos nevelési eszköz, és része lehet a gyermekirodalomnak. Amit csak szívvel-lélekkel lehet vállalni.” (Díszpolgári köszöntő beszéd 2004-ben Kaposváron.)
