2019. 02. 13., szerda, 18:37
Működésének 70. évfordulóját ünnepelte tavaly a Bárczi Gusztáv Módszertani Központ. Gyerekek, szülők, társintézmények dolgozói, támogatók emlékeztek az elmúlt hét évtizedre. Az egész éves rendezvénysorozatról dr. Benczéné Csorba Margit főigazgatóval beszélgettünk.
Milyen programokkal ünnepelték a jeles évfordulót?
Ünnepélyes iskolagyűléssel kezdtünk, ahová a társintézmények vezetőit is meghívtuk, majd régi diákjainkat láttuk vendégül, utána pedig egy országos konferenciát rendeztünk, a tehetséggondozásra fókuszálva. A Bárczi-estre a régi kollégákat is vártuk, és több mint 220 jelenlegi és egykori dolgozó ünnepelte a jeles évfordulót.
Honnan indult és hová jutott az elmúlt hét évtizedben az intézmény?
A régi törvényszék épületében öt gyógypedagógussal és néhány gyerekkel kezdtük az oktatást 70 éve. Már akkor is óriási szükség volt a munkánkra, mert nagyon sok évismétlő és sérült gyerek volt az iskolákban, akiket nem tudtak megfelelően fejleszteni. Később a Németh István fasorban már több mint száz gyerekkel dolgozott a 15 fős tantestület. A létszám folyamatosan gyarapodott, és amikor a 80-as években megépült a jelenlegi iskola, volt olyan tanév, amikor 400-nál is több gyerekkel foglalkoztunk. Jelenleg 300 diákunk van a kecelhegyi intézményben és 400 gyermekkel foglalkozunk különböző óvodákban és iskolákban.
Időközben módszertani központtá, bázisiskolává is váltak. Mi a siker titka?
Mindig megragadtuk azokat a lehetőségeket, amelyek segítették az intézmény fejlődését. Ez azonban kevés lett volna jól felkészült, innovatív pedagógusok nélkül, akik munkaidőn túl is nagyon sokat tesznek a gyerekekért és a családokért. Így válhattunk referencia-, modell- és bázis-
intézménnyé. Elnyertük többek között a kiválóra akkreditált tehetségpont címet, és minősített tehetségműhelyként is dolgozunk, az országban egyedüliként. A siker másik titka pedig az együttműködés a családokkal. Azt az elvet valljuk, hogy legyen bármilyen probléma, mindig meg kell keresni a mögöttes okokat, és azokat kell orvosolni. Sokat köszönhetünk a támogatóinknak, azoknak, akik érzékenyek a fogyatékos ügyre, és megadják számunkra mindazt, amire szükségünk van.
A fejlesztés nem csupán az iskolában, de utazó gyógypedagógusokkal több helyszínen is zajlik. Miért fontos ez?
Az utazó gyógypedagógusoknak óriási a jelentősége az integrációban. A szakemberek nem csupán a gyerekeket fejlesztik, de a pedagógusoknak, szülőknek is segítenek tanácsaikkal, hogy együtt tudjunk előre jutni.
Hány éves kortól, meddig fejlesztik a gyerekeket?
Óvodás kortól a szakiskola befejezéséig foglalkozunk velük. Többféle szakmát is tanulhatnak nálunk a diákok, akik között ma már jelentős számú autistát is találunk.
A sérült gyerekek száma folyamatosan emelkedik. Mi állhat a növekedés hátterében?
Kutatásokat is indítottunk ennek kiderítésére, és orvosokkal is konzultáltunk, de sajnos még nem tudjuk az eredetét. Feltevések természetesen vannak, a pontos kiváltó okot azonban még nem ismerjük, de bízom benne, hogy a fejlődés ezen a területen sem áll meg, és idővel erre is választ kapunk.
Ön több mint 20 éve vezeti az intézményt, hogyan kezdte pályafutását?
Igazgatóhelyettesként, kollégiumvezetőként kezdtem az intézményben, nagyon szép emlékeim vannak arról az időszakról. Később általános igazgatóhelyettes lettem, és Kamper Antal igazgató úr tudatosan készített fel utódjának.
Mi a legszebb és legnehezebb a gyógypedagógusi munkában?
Sokan azt gondolják, hogy egy idő után már elveszíti az ember az érzékenységét, ez azonban nem igaz. A szülőkkel, gyerekkel való munka folyamatos érzelmi stresszt jelent a tevékenységünkben, ami nem könnyű. Viszont minden apró fejlődés óriási örömöt jelent. Ezért érdemes csinálni.
