2018. 10. 23., kedd, 20:09
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 62. évfordulójára emlékezve ünnepi gálaestet tartottak a Szivárvány Kultúrpalotában kedden este, ahol idén dr. Kopa János vehette át a Szabadságért Kaposvár Emlékérmet.
Az ünnepi gálaestről készült felvételt ide kattintva teljes egészében visszanézheti!
Dr. Kopa János a Szabadságért Kaposvár Emlékérem idei kitüntetettje. Az elismerést kedden este, a Szivárvány Kultúrpalotában tartott ünnepi gálaesten vette át az idegsebész professzor. Szita Károly polgármester ünnepi beszédében elmondta, hogy azokra emlékezünk, akik ’56-ban kezükbe vették a saját sorsuk irányítását és nem féltek erkölcsi mércéjük szerint cselekedni. A rendszerváltás után nem gondoltuk, hogy még egyszer dolgunk lesz olyan politikai, gazdasági és szellemi erőkkel, amelyek el akarják vágni nemzeti gyökereinket és megkérdőjelezik szuverenitásunkat. Sajnos tévedtünk, de mi ma is ellenállunk, mint ’56-ban. Szita Károly az idei díjazottat méltatva elmondta: Kopa János a gyógyításban és a tudományban végzett munkájával, erkölcsi tartásával bizonyította, hogy mindig meg kell, és meg is lehet találni a közösségért való cselekvés útját. A professzor azon nemzedékhez tartozik, amelynek a forradalom és az azt követő diktatúra alatt tanúsított magatartására tisztelettel gondolunk.
Dr. Kopa János
Az idegsebész, ideg- és elmegyógyász szakorvos 1935-ben született Újpesten. Kétkezi emberek voltak a szülei: édesapja asztalos, édesanyja gyári munkás. Kopa János Budapesten érettségizett, majd a Pécsi Orvostudományi Egyetemen foly-tatta felsőfokú tanulmányait.
A harmadik évfolyamot 1956 őszén kezdte meg Pécsen, ahol a forradalom első napjai-ban megválasztották a Rozsos István vezetésével újonnan megalakult egyetemi zászlóalj egyik szakaszparancsnokának. (Érdekes véletlen, hogy Kopa Jánosnak éppen október 23-a a születésnapja!) A medikus nemzetőrök a rend fenntartása érdekében a városban járőröztek, Kopa szakaszát egy időre a pécsi rádió védelmére is kirendelték.
Fegyverzetünk még az akkori idők technikájához képest is igen primitív volt – emlékezett később –, de hittünk abban, hogy a hazaszeretet és lelkesedés mindent pótolhat.
Kopa Jánost a forradalom alatti szerepe miatt 1957-ben egyetemi fegyelmi bizottság elé állították. Nem kapott súlyos ítéletet: egy évre eltil-tották a tudományos diákköri tevékenységtől.
Élet a történelem viharában című, 2013-ban megjelent könyvében a Kádár-rendszerről is érzékletes képet rajzol: „Ismét visszatért az irányított demagógia, a fenyegetettség és az ehhez való alkalmazkodás szükségessége. Most már rutinunk volt abban, hogy mást mondjunk, mint amit gondolunk, és hogy miként őrizzük meg ennek ellenére önbecsülésünket. […] A félelem azonban nagy úr, és ha ez elhatalmasodik, előbb-utóbb társadalmi robbanáshoz vezet. Úgy gondolom, ez volt a döntő motivációja nemcsak ’56-nak, hanem a rendszerváltozásnak is. Mindig reménykedtünk olyan emberi életben, amelyet nem a félelem, hanem a humanizmus motivál.” Az 1956-os forradalom napjait ő is kivételes időszaknak tartja, amikor „megszabadultunk a kényszertől, a szorongástól, és magunk irányíthattuk gondolkodásunkat és cseleke-deteinket. […] Hogy lehetett?! Hiszen akkor voltunk csak igazán életveszélyben. Mégsem féltünk. Úgy gondolom, azért, mert akkor azt tettük, amit valóban tenni akartunk. Tettük min-den kényszer nélkül, önként, boldogan, szeretetből, úgy is mondhatnám, hazaszeretetből.”
A fiatalember 1960-ban szerzett orvosi diplomát Pécsen. Orvosi oklevelét a 60-as évek-ben ideggyógyászati, elmegyógyászati és idegsebészeti szakvizsgával fejelte meg, 1993-ban kandidátusi, a következő évben PhD-, újabb egy év múlva habilitált doktori fokozatot szerzett. 1995-től egyetemi magántanár, 1998-tól főiskolai tanár.
A forradalom évében kezdett dolgozni a Pécsi Orvostudományi Egyetem Élettani Intézetében, majd az egyetem Ideg- és Elmegyógyászati Klinikájának tanársegédje, később adjunktusa lett. Sikeres pályázat révén 1973 elején foglalta el új állását a kaposvári megyei kórházban, ahol az ideg-elme osztály vezetését bízták a fiatal főorvosra. Az ő nevéhez fűződik a kórház idegsebészeti osztályának kialakítása, a régió teljes körű idegsebészeti ellátásának megszervezése, s kezdeményező szerepet játszott a magyarországi idegsebészeti mikrosebészetben és az ultrahang-diagnosztikában. Mind a tudományos elméletet, mind a klinikai gyakorlatot úttörő jellegű eredményekkel gazdagította a szakterületén, egyebek között számos gerinc- és koponyaműtétet dolgozott ki, új gerincműtéti eljárások hazai bevezetését szorgalmazta.
Tudományos munkáját már az egyetemi évek alatt, diákköri tagként megkezdte. Eleinte a magatartás-élettan terén végzett kutatásokat; egy általa leírt magatartásforma az ő nevét viseli. Később főként az éreredetű agyi megbetegedésekkel foglalkozott, az oxigénhiányos, vérzéses agyi kórképek specialistájának számít. Több száz tudományos előadást tartott, publikációi külföldi szaklapokban és könyvekben is napvilágot láttak. A Kaposi Mór Oktató Kórház 160 éve címmel könyvet szerkesztett Kaposvár legfontosabb egészségügyi intézményének történetéről; ez a munkája 2008-ban jelent meg. Személyesen is oktat a Pécsi Orvostudományi Egye-temen.
Bekerült mind a Magyar Tudományos Akadémia köztestületébe, mind a Magyar Ideg-sebészeti Társaság vezetőségébe. Több nemzetközi orvostársaság, így az idegsebészek és az ideggyógyászok világszövetsége is tagjai közé fogadta. 2010-ben az ő elnökletével alakult meg a Rotary Club Kaposvár, mely a magyar kultúra hagyományos értékeinek megőrzését, kulturális és emberbaráti kapcsolatok kiépítését és ápolását tűzte ki célul. Munkásságát több kitüntetéssel ismerték el eddig is; a Sántha Kálmán-emlékérmet és Somogy Megye Alkotói Díját a 90-es évek közepén, a Batthyány-Strattmann László-díjat az ezredfordulón, a Somo-gyért címet 2003-ban kapta meg. „Amikor egy bonyolult esetnek sikeresen a végére érünk, amikor sikerül egy beavatkozás, amikor segítettem egy betegen, mindig öröm tölt el – mondta egy interjúban 2003 elején. – Tehettem valamit, aminek értelme van, ami jó. A gyógyult embe-rek mosolya, a szeretteik köszönete ad újabb és újabb lendületet a hétköznapok során, és erőt a nehezebb helyzetekhez. Ezek az elismerések ugyanolyan fontosak, mint a szakmai kitüntetések vagy egy közösség díja.”
Dr. Kopa János szenvedélyes vadász, a vadászat magyar szókincsét és szokásait könyv-be is rendezte a 90-es évek végén.
A vadászat a szabadság érzésével ajándékoz meg – vallja a főorvos. – De mint semmi se, úgy ez a szabadság se lehet parttalan. A szenvedélyt az erkölcs-nek és a belső rendnek kell ellensúlyoznia.
