2018. 10. 11., csütörtök, 14:06
Zichy László blogbejegyzéseit hetente olvashatjuk a Kaposvár Most.hu hírportálon. Nemrég jelent meg kötete, melyben rövid, frappáns, személyes hangú, elgondolkodtató írásaiból válogatott.
Milyen tapasztalatok vezették a könyv születéséhez?
Az első írásom furcsa mód a Népszabadságban jelent meg, mert a magyar főnemesség helyzetéről olyan marhaságot írtak, hogy egyből bedühödtem. Így írtam egy kemény választ, és döbbenetemre két nap múlva meg is jelent az újságban. Ezután pedig Nógrádba mentem kocsival, mert egyébként vidékfejlesztéssel foglalkozom, és megláttam egy óriási csalánmezőt, olyan tízszer húsz méteres lehetett, két méter feletti csalánokkal. Felkeltette az érdeklődésemet, és ahogy megvizsgáltam a placcot, kiderült, hogy ez egy pince. Egy elég nagy épülethez tartozott. Elgondolkodtam, hogy vajon ez kié lehetett, majd megláttam az istálló falán két márványtáblát, melyeken a következő állt: „Itt született és nőtt fel Szent-Györgyi Albert”. Ez egy újabb kérdést vetett fel bennem, miszerint: „Mikor fog újra ilyen nagyszerű, ilyen kvalitású tudós születni ilyen kis településen?”, illetve „Felnőhetnek-e ilyen nagyszerű tudósok vidéken, van-e ilyen jó helyzetben és körülmények között a magyar vidék?”. Ez az élmény és a Gondolkodás a magyar vidékről című esszégyűjteményem alkotja az alapjait a könyvnek. Aktualitásokra vagy történelmi eseményekre reflektál.
Milyen stílusú lett a könyv?
Én úgy gondolom, hogy nagyon olvasmányos, mert a történelem különböző ellentmondásait dolgozza fel és mutatja be. Viszont van egy-két igen nehéz szöveg is benne. Ha jól tudom, elfogyott a raktáron lévő készlet is, és vissza kellett hívni párat a könyvhétre, úgyhogy nagyon örülök annak, hogy tetszik az embereknek a könyv. Ezt azért egy elég nagy sikernek tartom, hogy az első, és valószínűleg utolsó könyvemet ilyen jól veszik, és nagyon sok pozitív visszhangot és visszacsatolást kapok. Úgyhogy nagyon örülök neki. Annak meg pláne, hogy az olvasók ilyen fogékonyak és ilyen jól kötik össze a különböző összefonódó elemeket a történelem, a társadalom, az oktatás és a politika között.
A könyv elején van egy rövid életrajz, ahol olvashatjuk, hogy eredetileg műszaki pályáról indult, majd pszichológia irányba fordult. Mi okozta ezt a váltást, és a különböző életrajzi elemek hogyan kapcsolódnak az objektív okfejtéseihez?
Igen személyes hangvételű, mert én igyekszem mindig személyes hangvétellel, nagyon keményen és polarizálóan írni. Hát az életpályám elég érdekes volt, mert négyéves koromban Somogy megyéből elvittek, és egy libaólban kellett laknunk. De nem ez a meglepő, mert legalább tizenhatezer ember élt hasonló körülmények között. Ki voltam tiltva az ország összes állami középiskolájából, ezért egyháziban végeztem, ami egy nagyon jó gimnázium volt. nagyon szerettem, és nagyon jó tanuló is voltam, így kerültem be egy tanulmányi versenynek köszönhetően fizika szakra. A diplomamunkámat atomfizikából írtam, majd állást természetesen nem kaptam. Illetve itt-ott tanítottam főiskolákon, majd összefutottam előbb-utóbb egy párttitkárral, aztán pedig kirúgtak. Később otthagytam Budapestet, és elvégeztem a pszichológia szakot, ami amúgy mindig is érdekelt. Így nagyon sok tudást és tapasztalatot szedtem össze a tudományos, társadalmi és politikai spektrum mindkét oldaláról. Ma is meghatározza a gondolkodásomat a fizika, amit kiegészít a pszichológia. 1985-ben pedig már tisztán láttam, hogy szét fog esni a magyar vidék, és szerencsére olyan módszerek birtokában voltam, amiknek a segítségével ezt fel tudtam mérni. Később bekerültem a Népjóléti Minisztériumba, és egészen a Bokros-programig nagyon hasznos és jó dolgokat tudtunk csinálni. Úgyhogy a vidék, különösen Somogy, ahonnan a családnevünket is kaptuk, mindig nagyon fontos volt nekem, és igyekszem minél többet visszaadni.
Már öt éve jelennek meg írásai a Kaposvár Most.hu oldalunkon, és kialakult egy bizonyos rajongói köre is. Fontos részévé vált ez a blog az írói pályafutásának?
Ha nem tartanám annak, akkor nem írnám őket. Van egy fizikus évfolyamtársam, aki New Yorkban él, és ő szokott írni, hogy az írásaimból jobban és érthetőbben tud tájékozódni, mint a napilapokból. Na, most ez, azért egy nagyon nagy dicséret. Bécsből is felhívtak, hogy kellene egy könyvbemutatót tartanom, amit valószínűleg meg is fogok tartani a kint élő magyarok számára. Amúgy nem tartom magam írónak, újságírónak maximum. A közéletben részt kell venni, minden szinten. Régen a parasztok sokkal jobban részt vettek egy falu közéletében, mint napjainkban az emberek. Valamit vissza kell adnunk a magyar néplélekből, a magyar működésből és látásmódból, amit a diktatúrák nagyon legyengítettek. Legalább hárommillió embert nyomorítottak meg az üldözések. Írni mindenképpen fogok még, de hogy lesz-e még egy könyv, azt nem tudom.
