2018. 10. 04., csütörtök, 16:35
Hampuk Zsolt szereti elhagyni a komfortzónáját. A mesterséf rövid időre háta fordított a konyhának, hogy az irodalom vizére evezzen. Hatalomjátszma című krimije a közelmúltban jelent meg. A kaposvári születésű fiatalember a héten szülővárosában mutatta be első könyvét.
Hogy kerül a csizma az asztalra? Miként adja egy séf írásra a fejét?
A csúcsgasztronómiában nagyon szoros a séf és a vendégek kapcsolta. Vacsora végén közös beszélgetések, borozgatások vannak, és ilyenkor a vendégek nagyon sok titkukat megosztják velem. Rengeteg izgalmas történetet hallottam, amiről azt gondoltam, más is szívesen megismerné. Üzletemberekkel, művészekkel, politikusokkal, bűnözőkkel egyaránt találkoztam. A diszkréció azonban mindennél fontosabb, ezért kerek történeteket nem írtam meg, inkább csak jeleneteket vetettem papírra, és ezeknek a sorából állt össze a könyv.
Mennyi ideig tartott az alkotói munka?
Az írás néhány hónapot vett igénybe, az utómunkák azonban tovább tartottak. Kissé abszurd, hogy diszlexiásként könyvet írok, de belevágtam, viszont így a szerkesztőknek az átlagnál több munkát adtam. Többször átdolgoztam a könyvet, mielőtt nyomdába került. Nagyon tisztelem és szeretem az irodalmat, ezért csak olyan könyvet akartam kiadni, amivel nem gyalázom meg azt.
Egykönyves író lesz és visszatér a fakanálhoz?
A konyhát sosem akarom elhagyni, az életemnek mindig része volt és marad a gasztronómia. Remélem azonban, hogy mellette más dolgokat is kipróbálhatok. Az írást is folytatom, már elkezdtem a második kötetet írni, de hogy megjelentetem-e, az attól, függ, hogy miként fogadják az első könyvet az olvasók. Még várom a visszajelzéseket.
A Hatalomjátszmában utal-e Kaposvárra?
Igen, a történet onnan indul, és a főhős, bár nem beazonosíthatóan, szintén jellegzetes kaposvári szereplő. A krimi a 90-es években játszódik, és a helyi élet apró morzsáit is felvillantom benne.
Aki nemcsak a regényére, de a főztjére is kíváncsi, néhány magyar és egy londoni étteremben kóstolhatja meg azt. Milyen a Hampuk konyha, mi az a gasztronómiai stílus, amit képvisel?
Leginkább lokálpatrióta vagyok. Imádom a magyar, a somogyi ízeket. Kedvelem a francia konyhát is, és mivel sokat éltem Ázsiában, az ottani ízvilág sem tűnt el nyomtalanul. Amit én a konyháról ma gondolok, az valahol ezeknek a fúziója.
A gasztronómia egyenlő-e a főzéssel, vagy annál lényesen több?
Annál sokkal több. Sajnos nem figyelünk arra, hogy mit eszünk, hogy miből főzünk, és hogy az, amit beviszünk a szervezetünkbe, miként hat arra. Sokszor ráülünk egy divathullámra, és hagyjuk, hogy elsodorjon bennünket, majd az egyik divatőrületről átülünk a másikra. A gasztronómia nem főzés, hanem az, amikor hagyjuk, hogy megjelenjünk egy ételben, kifejezzük a gondolatainkat, érzéseinket. Hosszú ideig tartó munka az, ami egyetlen pillanatban csúcsosodik ki, akkor, amikor letesszük a vendég elé az ételt.
Egészségesen táplálkozunk-e mi, magyarok?
Azt mondják, hogy igen, de valójában nem. A tettek az otthonokban nem követik a szavakat. Nem ismerjük az alapanyagokat, nem tudjuk, mire van szüksége a szervezetünknek. Ha egészségesen étkeznénk, az egyensúlyt keresnénk. Életmódot váltanánk, és nem a csodapirulákban hinnénk.
