2018. 06. 05., kedd, 16:16
Roma származású festők tárlatát nyitották meg kedd délelőtt a Kormányhivatal Galériájában. Ez volt Kaposvár második roma festői tárlata, ahol 10 cigány művész harminc képét tekinthette meg a közönség. A megnyitó díszvendége volt Kathy-Horváth Lajos hegedű és kiváló érdemes művész, valamint Kovács Dezső hegedűművész.
Az elit kultúra a mai napig egy igen zárt és bezárkózó közeg, ami nehezen nyit az új felé. Ez a zártság egyenesen kirekesztően hathat azoknak, akik eleve kívülállóként tekintenek magukra a társadalom szempontjából, és a kulcs a képzőművészetek kapujához szinte elérhetetlennek tűnik. Ezért fontos, hogy a jövő roma és cigány generációja, Magyarország legnagyobb kisebbségének reménységei találkozzanak olyan művészekkel, akik őket képviselik, akik a roma egzisztencia képeit vetik vászonra.
Nincsen két egyforma kép a kiállításon, még ha ugyanazokat a technikákat is alkalmazzák időnként a művészek. A cigány valóság és hagyományok elevenednek meg a képeken, olykor valószerű, máskor az álmok absztrakt logikáját követve. Mágia, holokauszt és családok lenyomatait látatjuk olyan emberek tolmácsolásában, akik példaként szolgálhatnak egy feltörekvő nemzedéknek.
A köztudatban a cigány hagyományok és a cigány művéset kimerül a zenében és a táncban, a képzőművészet esetében ritkán kerülnek szóba kisebbséghez tartozó alkotók, mégis fontosnak tartja az Önkormányzat és a Napkerék egyesület, hogy a fiatalok számára megmutassák ezt az oldalát is a kulturális örökségüknek.
- Amikor a cigány vagy roma emberekről beszélünk, általában az jut eszünkbe, hogy ott vannak az X-faktorban, táncolnak és énekelnek, és ezekhez szorosan hozzákapcsolódik még a szegénység. A festészet mindig is egy elit foglalkozásnak számított, éppen ezért sokan nem is gondolják, hogy mennyire sok és milyen tehetséges roma és cigány művész dolgozik jelenleg is a szférában. Akikről beszélek, és azokat is akiket kiállítottunk kétféleképpen tudunk különbséget tenni: azok, akik autodidakta módon szerezték meg a tudásukat, illetve azok, akik klasszikus módon, sokszor külföldön mesterek tanítása alatt tanultak meg festeni – világosított fel minket Bontovics Balázs, a Napkerék egyesület irodavezetője.
Itt érződik az a furcsa és sokszor kényelmetlen ellentét a naiv és ártatlan művész, és az általa rekreált nyomasztó, letaglózó és kényelmetlen valóságot megelevenítő témák között. Az ábrázolásmódon is érződik a két „művészút” közti különbség, különösen a klasszikus technikákat, mint olajfestékeket alkalmazó alkotók esetében. Ismerős nyelven, idegen szavak.
A Napkerék egyesület három éves projektjének ez csupán az egyik állomása volt, és az elkövetkező két évben számíthatunk még több roma és cigány hagyományokat felölelő, megerősítő és népszerűsítő programokra és kiállításokra.
