A Drogos Nimfák a föld alá temették a Vigasságok Terét

2018. 05. 25., péntek, 19:29

Négy éve alakult a Dope Calypso, a magyar uderground egyik legkiemelkedőbb tagja, melynek tagjai csütörtökön megtisztelték városunkat azzal, hogy a Rippl-Rónai Fesztivál első napján elhozták a budapesti alter legmegborítósabb hangzásait.

Krokodilkönnyeket hullajthat az, aki elmulasztotta a Dope Calypso koncertjét, de szerencsére a KaposvárMost ott pogózott az első sorban, és sikerült egy interjúra is elkapnunk a srácokat.

- Mégis hogyan sikerült belőni a hangzásotokat a késő Beatles és korai Ramones közé?

- Elég egyszerű volt, mivel azzal álltunk neki játszani, amink volt. Nem kellett semmit se megvennünk, így csak és kizárólag olcsó cuccokkal zenélünk. A legolcsóbb gitárt, a legolcsóbb szintetizátort, a legolcsóbb dobot, és a lehető legolcsóbb zenészeket alkalmazzuk. Mindemellett minden természetesen árad belőlünk, ebben az is segít, hogy zenélni is csak alig tudunk.

- Milyen érzés kiszakadni a budapesti szférából, és egy kisebb, vidéki városban játszani?

- Igazából nagyon szeretünk Budapesten kívül játszani, mivel egy teljesen más atmoszférája van az úgymond „vidéki” koncerteknek. Mint például ennek a koncertnek, ahol annak ellenére, hogy kevesen voltak, elképesztő volt a hangulata, mindenki nagyon élte a zenénket. Ilyenkor ténylegesen látjuk azokat, akik igazán élvezik a zenét, akik táncolnak, ugrálnak, megőrülnek.

- Minden albumotokkal szinte újraalkotjátok a hangzásotokat, elég a Chaka Chaka templomi orgonáira gondolni. Hogyan lyukadtok ki ezeknél az új elemeknél?

- Valójában úgy, hogy szimplán rájuk találunk. Igyekszünk minden albumunkkal újra feltalálni a saját hangzásunkat és „zenét” úgy általánosságban. Ez olyan, mint a pornó: ha gyenge az internet hozzáférésed, és nem tölti be a videókat, kénytelen vagy beérni azzal, amid van, használnod kell a képzeleted, a legtöbbet kell kihoznod a szituációból. Valahogy így készülnek az albumaink is. Amúgy a következő albumunkon valószínűleg folytatjuk a poposabb vonalat, már fel is vettünk pár abszolút cukor-pop számot.

- Hogyan jutottatok el Európa egyik legnagyobb zenei fesztiváljára, a Primaverára?

- Bali Dávid – aki egy elég nagy név a magyar zenei szférában, mint koncertszervező, többek között ő intézi az A38 fellépéseit is –, írt nekünk egy e-mailt, hogy ráérünk-e június elsején? Először nem igazán értettük, hogy mi a szitu, de körbekérdeztünk a bandában, hogy mindenki ráér-e június elsején, és mindenki bólintott, hogy igen, így nagyjából tudtunkon kívül bele is egyeztünk, hogy fellépünk a Primaverán. Ezután derült ki, hogy a Dávidék nagyon sokat dolgoztak az elmúlt másfél évben azon, hogy a magyar zene kijusson nemzetközi színterekre is. Többek között nekik köszönhető, hogy az Apey and the Pea fellép majd a Lollapaloozán, és ugye, hogy mi is játszunk majd a Primaverán. Ezen kívül még a horvát Indirect fesztiválon is fellépünk, a Fishingen, a Campus-on, a Volton, Szigeten, szóval láthattok minket még eleget.

- És Jézus tényleg szeret minket, vagy ezt csak úgy mondjátok?

- Jézus mindenkit szeret, kivétel és feltételek nélkül. Mindenkit!

Ezeket olvasta már?