2018. 04. 23., hétfő, 07:55
Nyíltan antiszemita, sőt fasiszta gyűlöletbeszéd jelent meg Takács Richárd neve alatt 2014 szeptemberében a Facebookon. A bejegyzés több mint háromnegyed éven át, 2015 júniusának végéig olvasható volt a jobbikos megyei képviselő posztjai között, s csak azután tűnt el, hogy a spiler.blog.hu oldalon bizonyos Virágelvtárs a sétálóutcai parkolásról írt cikkünk feldolgozásán túl más tartalmakat – köztük a botrányos bejegyzést is – közzé tett saját írásában. Cikksorozatunk harmadik része.
Mustangos cikksorozatunknak akad egy érdekes vonulata, amelyből az információnkat átvevő orgánumok írásainak sorsa bontakozik ki. Voltak lapok, amelyek elismerték, hogy megsértették Takács Richárd személyiségi jogait, és - többnyire irreleváns információk alapján - helyesbítést közöltek. Legalább egyikük százezreket is fizetett Takácsnak. De tudunk olyanról is, amelyik jelenleg is a bíróságon küzd az igazáért. Ahogyan tettük azt mi is, jogosan és eredményesen. (Röviden összegezve: cikkünk állításait az eljáró bíróságok négy jogerős ítélettel erősítették meg.)
Az egyik legérdekesebb feldolgozás egy blogszerzőhöz kötődik, aki nem ragadt le a parkolásnál, hanem próbálta alaposabban is megismerni posztjai alapján Takács Richárdot. Az Apu, vedd meg nekem a várost - egy újabb jófej jobbikos címet viselő, azóta már törölt írásában részben Takács Facebook-oldaláról leszedett képek, részben netes hivatkozások, részben pedig képernyőmentések alapján említ meg eltérő epizódokat a képviselői életvezetésből.
Utóbbiak között található a fentebb már jelzett felkavaró tartalom:
Ha valaki nem értené az efféle beszédet, a poszt a vészkorszak egyik tragikus mozzanatára, a zsidóság 1944-es bevagonírozására és haláltáborba szállítására utal. Mégpedig annak apropóján, hogy Lázár János a poszt születése előtti napon felkérte Zoltai Gusztávot, a Mazsihisz volt ügyvezető igazgatóját, hogy emlékezetpolitikai kérdésekben legyen a tanácsadója.
| Miért nem hisszük el Takács Richárd egyetlen szavát sem? |
| Cikksorozatunk első része itt, második része pedig itt olvasható. |
A Lázár döntésén megdöbbenő Radical puzzle nevű blog egy kormányülésen készített fotó apropóján rögvest kommentálta is a miniszter lépését, ez a cikk került megosztásra a fasiszta szöveggel Takács Richárd neve alatt. A bejegyzésnek akadtak támogatói is: hárman lájkolták, ketten meg is osztották a durva tartalmat.
| Létezik egy másik Takács Richárd is? |
|
Miután Takács Richárd tagadta, hogy két hete ő írta volna az akasztásra buzdító Facebook-bejegyzést, nyilatkozott a sonline.hu-nak. Az itt megjelent sorokat bátran ajánljuk, már csak azért is, mert a képviselő korrektnek nevezte az anyagot. Nos, ebben a nyilatkozatban újra előjött azzal a magyarázattal, amelyet a Facebookon is kiírt, eszerint "előfordulhatott, hogy véletlenül nyitva maradt a Facebook a gépemen, így bárki hozzá tudott szólni a nevemben." Ami ennél is meglepőbb azonban, született egy alternatív magyarázat is. Szó szerint idézzük: "Vagy lementették a profilképemet és létrehoztak egy álprofilt. Sajnos sokan élnek ezzel a módszerrel: egy másik személy mögé bújva mondják ki az őszinte véleményüket. Ezt bárki megteheti, aki akarja, csak be kell jelölni a lekoppintott személy ismerőseit, hogy hitelesebb legyen a történet. Az is elképzelhető, hogy egy lejárató oldal vagy egy politikus vagy képviselő asszisztense hozta létre az álprofilt." Ha elfogadjuk ezt a magyarázatot, akkor meg kell barátkoznunk egy alternatív Takács Richárd létezésével is. Egy olyannal, aki lámpavasazna, vonatokat indítana, gyérítene. A bökkenő ezzel csak az, hogy ha így lenne, akkor az "igazi" Takács ezeket a posztokat nem tudná utólag törölni. Mint ahogyan az akasztós szöveget sem tudta volna, ha nem az ő profiljával jelent volna meg az üzenet. Az eddigi pertörténetünk alapján egyébként biztosra vesszük, hogy a becsületére és jó hírére érzékeny "igazi" Takács mindkét esetben feljelentést tett volna a rendőrségen, hogy elkapják, s példásan megbüntessék azt, aki visszaélt a nevével. Feltételezésünk szerint viszont nem tett Takács ilyet, hiszen az idézett nyilatkozatban az alábbiakat mondja: "Takács Richárd a kérdésünkre, miszerint tervez-e jogi lépéseket tenni, hogy kiderüljön, ki volt a hozzászóló, a következőket válaszolta. – Ha bármilyen jogi lépést teszek, legyen az egy magánvád vagy közvádra üldözendő cselekmény, akkor az a következő lépés, hogy a hatóság megkeresi a Facebookot. A közösségi oldal amszterdami központja is az amerikai törvények szerint működik, így ha nincs kirívóan súlyos bűncselekmény, akkor gyakorlatilag senkinek semmit sem adnak ki, pláne nem hogy egy ilyen pitiáner, mondhatni vihar a biliben-ügyben." Hogy egyébként az akasztásra buzdítás az amerikai joggyakorlat szerint csupán vihar a biliben-ügy-e, azt nem tudjuk, a magunk részéről azonban kizártnak tartjuk... |
Takácsnak egyébként van egy cikkünk megjelenésekor is elérhető posztja és alatta néhány kommentje, amelyből képet kaphatunk a zsidóságról alkotott nézeteiről (egyelőre csak linkeljük, ha esetleg törlik a vállalhatatlan posztot, akkor a képernyőmentést is nyilvánosságra hozzuk). A bejegyzést Takács a kaposvári holokausztmegemlékezés kapcsán írta a Kapo(c)s közösségbe 2017. június 27-én. (Itt jelent meg két hete az akasztásra buzdító szöveg is Takács neve alatt. Arról nem tudunk, hogy az „igazi” mellett az alternatív Takács is tagja-e ennek a gyülekezetnek, erről az adminok - köztük Felder Frigyes önkormányzati képviselő - tudnának bővebb információval szolgálni.) Érdemes azonban megnézni, hogy néhány normális lelkületű ember kivételével miként, milyen ízléstelen dialógussal szórakozik az "úri tagság", mintegy semmibe véve a tényt: 1944 nyarán mintegy 3000 kaposvári zsidót hurcoltak el a haláltáborokba. A bejegyzés 42 hete olvasható, moderálni senkinek nem jutott eszébe, dacára annak, hogy az egyik admin maga is részvevője lett a beszélgetésnek.
| Zsidók, akiket Kaposvárról vittek el a vonatok 1944-ben |
|
Dr. Fekete Gyula 28 éves korában, 1889-ben nyitott ügyvédi irodát Kaposváron. Hamarosan a város legkeresettebb ügyvédei közé került, emellett egyik alapítója volt a múzeumegyesületnek és presbitere a helyi református egyháznak. Helytörténészkedett is: Az ötven év előtti Kaposvár és fellendülésének korszaka címmel 1929-ben megjelent könyve ma is fontos forrásnak számít. A 83 éves aggastyánt, aki az Esterházy (a későbbi Bajcsy-Zsilinszky) utca 9. szám alatt lakott, 1944 júliusában Auschwitzba deportálták. Nem élte túl a haláltábort. 1936. május 31-én a tanintézet negyed évszázaddal korábbi megalapítására emlékezett a Kaposvári Felső Kereskedelmi Iskola. A harmadfél évtized eredményeit a magyart, franciát és gépírást oktató Salgó Sándor foglalta össze a hallgatóság számára; addigra egyedül ő állt csak a katedra mögött az iskolát huszonöt éve (1911-ben) útjára indító első tantestület tagjai közül. A budapesti Walter Miklósné született Rőmer Sárát a kaposvári gettóból vitték a kórház szülészetére 1944. július 1-jén. A fiatalasszony nem sokkal kisfia születése után meghalt, így már nem láthatta, hogy a négynapos csecsemőt Auschwitzba viszi a halálvonat. Az 1898-as születésű Weisz László neves bádogosmester volt Kaposváron. Egyebek közt nála tanult és Széchenyi tér 5. szám alatti műhelyében 1944 nyaráig vele dolgozott a művészi munkáiról mindmáig ismert Kovács Gy. József. 1944 augusztusában Weisz Lászlót is Auschwitzba deportálták. Decemberben halt meg a táborban. Borovitz Imre, az 1883-ban Kaposváron született szobrász és kőfaragómester már az 1904-ben elkészült Kontrássy utcai „Ádám–Éva házon” is dolgozott, amelynek egyik szép domborműve az ő szakértelmét és művészi érzékét dicséri. Később egyebek közt a Turul Szálló, a Nemzeti Kaszinó, az evangélikus templom és a Városi mozi műköves- és szobrászmunkáit végezte Borovitz Imre. 1944 nyarán őt is Auschwitzba deportálták. Nem tért haza. Balázs Ármin a 20. század elején lett ügyvéd Kaposváron. 1924-től tizenöt éven át volt a Kaposvári Ügyvédi Kamara pénztárnoka. 1944-ben származása miatt törölték az ügyvédek névjegyzékéből, majd deportálták. A haláltábort túlélte, de hazatérve már nem folytatott ügyvédi gyakorlatot. Az akkor 38 éves Rózsa Sándor nyomdája 1928. október 24-én nyílt meg Kaposváron, a Berzsenyi utcában. A kis üzem gyenge felszereléssel kezdte meg működését; ehhez is csak úgy tudott hozzájutni a tulajdonos, hogy a rokonsága adta össze rá a pénzt. A csendes, nyugodt természetű, a magánéletben igénytelen Rózsa azonban jól képzett nyomdász volt, s üzemét hamarosan a Kossuth térre telepítette át. Rózsa Sándor és családja 1944-ben az auschwitzi haláltábor áldozata lett. Gottlieb Imre, Kaposvár egyik legmegbecsültebb könyvkötője 1928. szeptember 12-én nyitotta meg üzletét a Kontrássy utcában. 1935-től már a Fő utca 27. szám alatt működött a kötészet. A 45 esztendős Gottlieb Imre 1944-ben a deportálás következtében veszítette életét. Az 1943/44-es tanévben a tízéves Holczer Miklós a kaposvári Somssich Pál Gimnázium I/A osztályának tanulója volt. A kaposvári születésű fiú hittanból, magaviseletből és a szintén osztályozott rendszeretetből a legjobb osztályzatot érdemelte ki, a többi tantárgyból pedig jól vagy közepesen teljesített. 1944 nyarán őt is a zsidók deportálásával pusztították el. A kaposvári zsidókat 1944. július 5-én terelték a vagonokba, hogy a megsemmisítő táborokba szállítsák őket. Salgó Sándor, a kaposvári kereskedelmi középiskola (a korábbi felső kereskedelmi, a mai Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskola) akkor már hatvanöt éves tanára csak úgy tudta elkerülni a deportálást, hogy július 5-e reggelén önkezével vetett véget az életének. |
