2018. 03. 21., szerda, 18:10
E heti beszélgetőpartnerünk: Simonné Kutas Zita, a Munkácsy Mihály Gimnázium „Pro Urbe Kaposvár” díjas testnevelő tanára.
Simonné Kutas Zita neve és a testnevelés-tanítás mellé egyenlőségjelet lehet tenni. A Munkácsy Mihály Gimnázium pedagógusa ízig-vérig testnevelő. A pedagógus 1979. augusztus elsején kezdett el tanítani a gimnáziumban, ahol a középiskolát is végezte. Azóta, több mint négy évtizede folyamatosan ott dolgozik.
Mindenben ilyen hűséges?
Az élet minden területén hűséges vagyok. 42 éve vagyok férjnél, évtizedek óta ugyanaz az orvosom, mindenkihez ragaszkodom. Hűséges és racionális vagyok.
Az évtizedek során végig kísérhette, hogy mennyit változott az elmúlt 40 évben a testnevelés-oktatás a középiskolában. Mit tapasztalt?
Nagyon sokat változott a tanítás. Kezdetben csak heti két óra testnevelés volt, ami nem sok mindenre adott lehetőséget. Később ezért élharcosa voltam a mindennapos testnevelésnek, mert azt tapasztaltam a saját életemben is, hogy aki sportol, az az élet minden területén jobban teljesít. A sportoló gyerekek összeszedettebbek, ügyesebben beosztják az idejüket, egészségesebbek, mint a nem sportoló társaik. Azt tapasztalom, hogy gyerekek szeretik a mindennapos testnevelést, örömmel mozognak még nulladik órán és akkor is, ha a szabadban kell kora reggel futni.
A tanárnőnél pedig nincs pardon. Mindent keményen számon kér, a lazsálásnak nincs helye az óráin…
Aki ismer, tudja, hogy nálam vannak szabályok, ezt elfogadták és megszerették a diákok. Partnerként tekintek minden tanítványomra, és fontos számomra a személyes példamutatás is, tudom, hogy csak akkor követelhetek, ha jó példát mutatok. Arra is hamar rájönnek a diákok, hogy értük vagyok kemény és következetes, s nem ellenük. Ez pedig mindig meghozza a gyümölcsét.
Mit jelent az életében a sport, a tanítás mellett sok éven át válogatott röplabdázó és edző is volt.
Nem származom kifejezetten sportos családból, bár édesapám nagy sportrajongó volt. A röplabdával általános iskolás koromban kerültem kapcsolatba, amely később az egész életemet meghatározta a családommal együtt. A sportnak köszönhetem a férjem, és mindkét gyermekem aktívan sportol.
Mennyire fontos a mai gyerek számára mozgás, élnek-e a lehetőségekkel?
Mindig azt mondom, hogy kettő dolog pótolhatatlan az életben: az egészség és a tudás. A szülőknek pedig az a legfőbb feladatuk, hogy ezt a két értéket megmutassák a gyerekeinek. Tereljék őket a minél nagyobb tudás felé, de mellette tanítsák meg őket a mozgás szeretetére és fontosságára is. Elengedhetetlen a személyes példamutatás! Volt olyan tanítványom, aki kezdetben még a jégcsarnokig is alig tudott elsétálni, mert annyira elkényeztetett volt, hogy mindenhová kocsival vitték a szülei. Ma mindenben ő az első, az egyik legaktívabb tanítványom. Ehhez azonban kell a példamutatás és kell a szigor is, hogy ne engedjem ellustulni a gyerekeket.
Ma sokszor szembe állítják az élsportot, a tömeg-, és a szabadidősportot. Az ön számára melyik a fontosabb?
Mostanában én is sokat gondolkodom ezen. Mindig az egészséges életmód híve voltam, és mellette egy ambiciózus edző, aki ki akarta hozni a maximumot a tanítványaiból. Az edzőség mellett azonban mindig is testnevelőtanárnak tartottam magam, akinek az egészség a legfontosabb.
Aki önre néz, tudja, hogy ez így van. Remekül nézel ki, semmit nem változott az évtizedek alatt. Mi a titok?
Édesanyám családjából szerencsés géneket örököltem, de az egészséges életmód és mozgás nélkül ez nem sokat érne. Reggelente a szükségesnél fél órával korábban kelek, hogy jógázzak a friss levegőn. Nagyon egészségesen táplálkozom, és ma is minden gyakorlatot bemutatok, megmutatok a diákjaimnak.
