2018. 03. 06., kedd, 21:28
Az idei Oscar-szezonnak ugyan már vége, viszont még számos olyan filmet nem láthattunk még itt Kaposváron, amit valamilyen díjra jelöltek. Kritika.
A Floridai Álom – eredeti címén Florida Project – is ezek közé tartozik, amiben nyújtott alakításáért Williem Dafoe-t a legjobb férfi mellékszereplő díjra jelölték.
A Floridai Álom egy igen érdekes film. A cselekmény Floridában játszódik, ahol több alsóosztálybeli család életébe kapunk betekintést, akik lepukkant motelekben laknak. William Defoe az egyik ilyen szállónak a menedzsere és karbantartója, azonban a történet elsősorban nem rá, hanem az ott lakó kisgyerekekre összpontosít. Négy kisgyerek, két lány és két fiú: Moonee, Jancey, Scooty és Dicky, mindennapjait követhetjük, miközben megpróbálják feltalálni magukat a leharcolt motelek, parkolók, bevásárlóközpontok és mocsaras lápvidékek közepette.
A film nagy részében az ő beszélgetéseiket, rosszalkodásaikat és játékaikat láthatjuk, miközben Bobby – Dafoe karakterének – az agyára mennek, illetve megpróbálnak pénzt kéregetni a turistáktól, miközben szüleik megpróbálnak pénzt keresni.
Itt jön a képbe a mozi másik központi eleme, az ilyen helyeken élő, egyedüli fiatal női szülők élete. Moonee anyjára, Halley-re fordít a legtöbb időt a történet, az ő nehézségeiről kapjuk a legrészletesebb képet. A film nem feltétlenül szimpatizál Halley helyzetével, döntéseit nem a már sokszor klisének számító „nemes szegénység” fényében ábrázolják, hanem azok valós, morálisan elítélendő fényben láthatjuk, viszont az ő és a lánya közti szeretetet és kapcsolatot is ugyanilyen őszinteséggel ábrázolják, még ha mindenkinek egyértelmű, hogy nem a legjobb példakép egy fiatal kislány számára. A Disney Land árnyékában élő családok mocskos mindennapjairól –prostitúció, droghasználat, erőszak –, a „white trash”, „trailer trash” társadalmi rétegről szól a film és arról, hogy hogyan tud megmaradni egy ilyen világban a gyermeki ártatlanság.
Itt érdemes szót ejteni magáról a gyerekszínészekről is, akik igen fiatalok, de ennek ellenére nem volt idegesítő őket több mint egy órán keresztül hallgatni, illetve akkor idegesítőek voltak, amikor azt a forgatókönyv megkívánta. Sokszor kerülnek az ilyen film-gyerekek abba a problémába, hogy korukhoz képest idegen szöveget kapnak, vagy a „gyerek az igazi felnőtt a családban” archetípusba sorolódnak, viszont a Floridai Álom esetében ez korántsem így van. Valós, plasztikus gyerekkarakterekről van szó. A Moonee-t játszó Brooklynn Prince alakítása különösen erős, a film végi jelenete pedig közel hozott a nyilvános bőgéshez.
A Floridai Álom egy furcsa film. Sok mindennel teszteli a közönségének a tűrőképességét, legfőképp amikor a szülők szemszögéből forog a kamera, és egy olyan oldalról mutatja meg az egyedülálló anyák és az amerikai álom halálát, ami közel áll ahhoz a valósághoz, amit a floridai képeslapok és a Disney Landes szórólapok igyekeznek a szőnyeg alá söpörni. A filmet még hatodikán és nyolcadikán – a szerdai bérletesek vetítését csütörtökre tolták – tekinthetik meg a Szivárvány Kultúrpalotában.
