2018. 02. 28., szerda, 13:33
Dustin Hoffman esőembere mindannyiunk kedvence lett. Könnyű volt megszeretni az általa alakított autista fiatalembert, aki mindenki lenyűgözött számolási képességével. A valóság azonban ennél szürkébb és fájdalmasabb.
Autistaként élni, autista gyermeket vagy családtagot gondozni, közel sem olyan vidám, miként azt a filmek sugallják. A másság megismerésére, elfogadására, támogatására hívja fel a figyelmet a kaposvári Teljes Életű Autistákért Alapítvány, amely nagyszabású rendezvényre készül márciusban. Az egyesület elnökével, Gregorovics Tamással beszélgettünk.
Mit lehet tudni az alapítványról, milyen céllal alakultak?
A Teljes Életű Autistákért Alapítvány 2013-ban alakult. Kezdetben az autista gyerekek szabadidős tevékenységével, illetve rendezvényszervezéssel foglalkoztunk, elsősorban azért, hogy felhívjuk a figyelmet erre a jelenségre. A jövőben viszont a terápiás tevékenységünket kívánjuk erősíteni, a távoli terveink között pedig egy olyan otthon szerepel, ahol élni és alkotni is tudnának az autista emberek. Sok célunk van, de még gyerekcipőben jár a tevékenységünk, jó pár év kell még ahhoz, hogy valamennyi tervünket meg tudjuk valósítani.
Ma még tehát nincs külön otthon Kaposváron az autizmussal élőknek. Megkapnak-e a családok minden segítséget az autista gyerekek neveléséhez?
Kevés segítséget kapnak a családok, és nem az akarat, hanem a szakember hiányzik ehhez. A másik óriási probléma, hogy az autista gyerekek többsége csonka családban él, az édesanyák egyedül maradnak a gyerekkel, és sokszor az ápolás mellett munkát sem tudnak vállalni, így támogatásokból, nagyon nehezen élnek.
Mit lehet tudni az autistákról, mi jellemezi ezt az állapotot?
Nagyon széles a betegség spektruma, sok autistánál másfajta fogyatékossággal is társul az állapot, így a súlyosság meghatározza a gyógyulás esélyeit is. Egyre több az ilyen betegséggel született gyermek. Az autizmust jelenleg nem lehet gyógyítani, az állapotot azonban – ha időben, megfelelő szakemberhez kerül a beteg – jelentősen lehet javítani. Nagyon sok, új, előremutató, eredményes terápia van már, amely jelentősen fejlesztheti a rászorulók állapotát.
A terápiás lehetőségekkel is megismerkedhetnek a résztvevők az alapítvány március 11-i rendezvényén. Milyen programokkal várják az érdeklődőket?
A korábbi jótékonysági rendezvények után most egy információs programmal készülünk. Több országos és nemzetközi hírű terapeutát, orvost is meghívtunk, akik az autizmussal kapcsolatban sok, új dolgot tudnak majd mondani. Az előadások mellett rengeteg kísérő program is lesz, játszóházak, divat- és táncbemutatók egyaránt.
Erre a rendezvényre nemcsak azokat várják, akik érintettek az autizmusban, hanem egészséges gyerekeket és felnőtteket is. Milyenek a tapasztalatok, hogy fogadják ma az emberek a másságot?
Minél többet beszélünk róla, annál könnyebben elfogadják az emberek, hogy élnek köztünk különböző nehézségekkel élő társaink. Az integráció már érezteti jótékony hatását, a mai gyerekek számára egyre természetesebb a másság, a sérültek, a fogyatékkal élők elfogadása.
Mi az, amire a legnagyobb szüksége lenne az alapítványnak a további eredményes munkához?
Természetesen jó lenne, ha a jelenleginél sokkal több pénzből tudnánk gazdálkodni, ha finanszírozni tudnánk a rászorulók terápiáját. Ma már sok a hatékony és eredményes kezelési mód, de ezek sokak számára megfizethetetlenek. A jótékonysági rendezvényünk, remélem, rengeteg kaposvárit megmozgat, sokan eljönnek majd, hogy ismerkedjenek, és adakozzanak az autizmussal élőknek.
