2017. 10. 18., szerda, 13:50
A munkája legtöbb ember számára olyan láthatatlan, mint a vér a bőrünk alatt, és legalább olyan fontos is. Németh Ildikó 28 éve dolgozik a területi vérellátóban. A doktornő egyike volt az idei Megyei Prima-díjazottaknak.
E heti beszélgetőpartnerünk: dr. Németh Ildikó, a Kaposvári Területi Vérellátó vezető főorvosa
Számított a díjra, hogyan fogadta az elismerést?
Egyáltalán nem számítottam rá, nagyon meglepődtem, hogy megkaptam. Nem gondoltam, hogy egy ilyen háttérmunkával esélyes lehetek. Kevesen ismernek bennünket, leginkább csak a véradók, akik egy külön embertípust képviselnek. Nagyon szeretem, tisztelem és becsülöm őket, hogy az idejükből, erejükből erre áldoznak, anélkül, hogy tudnák, hogy kit segítenek. Bár sokan szeretnék, ha megtudhatnák, hogy kit segítettek a vérükkel, ám a jogszabály ezt nem engedi meg adatvédelmi okokból. Arra azonban már van lehetőség, hogy amikor a vért elviszik, akkor a felajánló kap egy értesítést, hogy most használják fel a vérét. Ez sokat jelent a véradónak. Nem az a baj, hogy a véradóállomás háttérben van, hanem, hogy a véradók sem állnak reflektorfényben, pedig ők valóban megérdemelnék.
Hogy jutott eszébe, hogy az orvostudományon belül éppen ezt a szakágat válassza?
Neurológus szerettem volna lenni, vagy fül-orr-gégész, amikor azonban megszületett az első gyermekem, aki nem egészséges, majd alig egy évvel később megérkezett a testvére is, a két gyermek gondozása annyira lekötött, hogy nem maradt a nagy álmaimra energiám. Azonban mindenképpen orvos szerettem volna lenni, de azt gondoltam, hogy egy kicsit visszafogottabb szakmát kell választanom, ahol többet lehetek a gyerekekkel.
A család miatt került tehát a vérellátóba, de vajon miért maradt ott több mint negyed évszázadot, hisz közben a gyerekek felnőttek, így válthatott volna?
Megfogott az, hogy a háttérből valami nagyon fontosat csinálhatok. Tetszik, hogy nem azokkal az emberekkel foglalkozom, akik segítséget kérnek, hanem azokkal, akik segítséget nyújtanak. Ez egy másfajta hozzáállást, egy másfajta szolgálatot igényel, mint a többi szakorvosi munka. Jó érzés, hogy a munkámért hálásak a klinikák és a betegek egyaránt. Rajtunk múlik az is, hogy a véradó érzi-e, hogy megbecsült és hasznos, fontos dolgot végez. Úgy tűnik, szolgáló típus vagyok, s ezért is maradtam a véradóállomásnál.
Mi a szakmájának legszebb része, amit a legjobban kedvel?
Az immunhemotológiai és véralvadás-vizsgálatoknak sok éven át a szerelmese voltam, valamint a hemofíliás betegeket is sokáig gondoztam, és véralvadást is tanítottam. 2004 óta azonban orvoskolléga nélkül dolgozom, nem könnyű egyedül a munka, jó lenne, ha vonzóvá lehetne tenni ezt a szakmát a fiatalok számára, ha lenne utánpótlásunk, segítségünk.
Mennyire lelkes és lelkiismeretes véradók a somogyi emberek?
Egyre nehezebb kielégíteni a gyógyításhoz, a balesetekhez, műtétekhez szükséges vérigényeket. Több véradóra lenne szükség, jelenleg egy maroknyi ember adja a szükséges vért, akik évente többször is elmennek véradásra. Azért is örülök az elismerésnek, mert ez új lendületet és hitet ad, nem csupán nekem, de valamennyi kollégának. Ez a díj nagy megerősítés abban, hogy ha nem is látszunk a nagy nyilvánosság előtt, azért tudnak rólunk és fontosak vagyunk. Ez most sok inspirációt ad a munkánkhoz.
Említette már a családját, hogy a szabadidejét legszívesebb velük tölti, de van még egy kedves elfoglaltsága: felnőtt fejjel kezdte el a kántoriskolát, s ma már a kaposszerdahelyi templomban szolgál.
Gyerekkoromtól folyamatosan énekelek, de sokáig nem volt rá lehetőségem, hogy zenét tanuljak. Az egyetemi kórusban énekeltem először, ahol hallás után tanultam meg a dalokat, mert a kottát nem ismertem. Megismertem viszont a férjemet, akivel együtt énekeltünk. Amikor meghalt a szerdahelyi kántor, Kálmán atya megkért, hogy nem venném-e át a szolgálatot. Akkor iratkoztam be a kántorképzőbe, ahol remek tanároktól tanulhattam, nem nézték azt, hogy 47 éves vagyok, és soha nem kedvetlenítettek el. Otthon is sokat énekelek és orgonálok, és nagy öröm számomra a templomi szolgálat is. Ahol tudok, segítek, legyen az munkahely vagy egyéb közösség.
