2017. 09. 22., péntek, 10:51
Ani nénit receptre kellene felíratni minden rosszkedvű és lusta embernek. Kerekesné Pytel Anna vitalitása, jókedve, hihetetlen energiája ragadós a környezetére. Mellette nem lehet rosszkedvűnek lenni, állandó mosolya mindenkit jókedvre derít.
Frissessége pedig ahhoz is reményt ad, hogy szépkorúan is megőrizhetjük lendületünket, nyugdíjasként sem kell begubózva, savanyúan élnünk. Túl a hetvenen is tanít, több kórust is vezet, s nem utolsó sorban istápolja népes családját. Honnan ez a hihetetlen energia?
Rendkívül fontos ebben a sport, amely kitartásra, rendszerességre ösztönöz. Én pedig rengeteget tornásztam, s a mai gyereknek is ezt tudom javasolni, mert sok energiát ad és nagy fegyelemre nevel. Természetesen születési adottság is ez, s egyfajta neveltetés is, amely arra tanított, hogy éljünk tevékenyen, dolgozzunk sokat. Nekem nincs egyetlen pillanatom sem, amikor azt mondom, hogy jaj, de elfáradtam.
Mit jelent az életében a zene? Azt gondolnák, hogy ön reggeltől estig énekel.
Ének nélkül el sem tudom képzelni az életem. Már édesanyám is nagyon sok népdalt énekelt gyerekkoromban, emlékszem mikor kicsi gyerekként bekukucskáltam a tollfosztóba, a kukoricamorzsolóba, ahol nagyon sokat énekeltek. Minden napomat, és az egész gyerekkoromat átszőtték a népdalok. Úgy érzem, hogy ez a pozitív életszemléletet is nagyban segíti.
Megtapasztalta ezt a tanítás során is?
Természetesen. Egy jól sikerült énekóra után kicsengetéskor a gyerekek tovább énekelnek. Most, hogy a Kodály iskola ének-zene tagozatának 50. évfordulójára készültünk, nagyon sok tanítványtól kaptam levelet, hogy mennyire sokat jelentett számukra zene. Amikor ilyen visszajelzéseket kapok, úgy érzem, talán másokat is sikerült megfertőznöm a zene, az ének szeretetével.
Az ének- zene nevelés azonban ma még mindig nem a leghangsúlyosabb terület a magyar oktatásban. Szeretné, ha ez változna?
Jó lenne, ha mindennap lenne éneklés az iskolákban. Nem feltétlenül az óraszámemelésre gondolok, - bár az sem volna haszontalan - de az is jó lenne, ha a tanárok segítenék az énektanárok munkáját azzal, hogy más órákon is énekeljenek, vagy akár iskola kezdés előtt is egy kis időre jöjjenek össze a gyerekek, hogy közösen énekeljenek egyet.
Kodály szerint a zenei nevelést kilenc hónappal a születés előtt kell kezdeni. Mit gondol erről, mikor kezdjünk énekelni gyermekünknek?
Minél korábban, de legalább ilyen fontos az is, hogy az anyukának, aki a gyermekét várja, ne legyen az életvitele kapkodós, és ebben a nyugodt életben kapjon helyet a rendszeres zenehallgatás is. Kimutatták, hogy a magzat is érzi a zenét, felfogja a zenei hullámokat. Születés után pedig ezt kell folytatni, nyugodt körülmények között folyamatosan táplálni a gyermeket a zenével. Nem baj, ha hamisan énekel az édesanya, s az sem, ha csak néhány dalt tud. Mindegy, csak énekeljen, halljon dalokat a gyerek, melyek hatalmas megnyugvást adnak neki.
Reneszánszát éli manapság a művészeti nevelés. Divat lett zeneiskolába, néptáncra járatni gyerekeket. Gondolom, szívesen fogadja ezt.
Mindig örömmel látom, hogy sorjáznak a zeneoviba a kicsik, vagy mennek néptáncra, ahol a zene és a tánc együtt van. Az a nevelés szempontjából hallatlanul fontos, mert a zene képes arra, hogy mind a két agyféltekénket együtt dolgoztassa meg. Az a szülő gondolkodik tehát jól, aki segíti, hogy gyermeke ilyen nevelésben is részesüljön. Én nem azt mondom, hogy más területekkel ne foglalkozzon a gyermek, de az nagyon fontos, hogy a művészet valamelyik ágát is gyakorolja. Ez garancia arra, hogy a személyisége jó irányba fejlődjön.
Harminc évig énekelt a Vikár kórusban, ahol szólamvezető is volt. Ez azonban csak egy, a sok kórus közül, ahol megfordult. Mindegyikre emlékszik még, ahol énekelt?
Rengetek kórusban énekeltem és vezettem is. Voltak kisgyerek kórusok, ifjak és felnőttek, férfi, női és vegyes kórusok. Mindegyikre szívesen és örömmel emlékszem. Jelenleg a Lorántffy Zsuzsanna Általános Iskola és Gimnáziumban dolgozom nyugdíjasként, mellette több vidéki népdalkórust is vezetek. Sok a munka, de senkinek sem tudtam nemet mondani. Azt sajnálom csupán, hogy nem látom az utánpótlást, azt, hogy ki veszi át tőlem, s a többi idősebb zenepedagógustól azt a rengeteg munkát, amit elkezdtünk. Kevés az énekszakos tanár, de bizakodó vagyok. Az nem lehet, hogy ne kövessenek azon a gyönyörű úton, amely énekkel van kikövezve, s amely olyan sok örömöt ad.
