2017. 09. 12., kedd, 16:31
Több ezer kaposvári és Kaposvár környéki iskolásnak csöngettek be szeptember elsején. A legtöbb diáknál azonban az iskolakezdést nem kíséri a „na végre, erre vártam” érzés. Kivételt azok a legifjabb diákok képeznek, akik most kezdik az általános iskola első osztályát.
Miként segítheti az iskola az óvodából az iskolába való átállást?
A pedagógusok mindig hagynak időt arra, hogy az elsősök megismerjék az iskola szigorúbb, fegyelmezettebb életét. Az első hetek általában sok játékkal és kevesebb tanulással telnek, hogy megszokják a tanulást a kicsik.
Hamar megkezdődik azonban a taposómalom. A szakmunkásbizonyítvány, vagy érettségi megszerzéséig sok-sok tanulásra van szükség. Mekkora problémát jelent, ha a gyerek nem tudja felvenni a ritmust, nem felel meg maximálisan az elvárásoknak?
Elsőben és alsó tagozatban nem szabadna, hogy ez probléma legyen. Az első évek arról kell, hogy szóljanak, hogy kialakítsuk a gyereknek a tanulásához való kedvét, motivációját. Megtapasztalja azt, hogy a tanulás okozhat örömet is. Ehhez nagyon fontos az, hogy a pedagógus mindig az erősségeket emelje ki, természetesen megemlítve a fejlesztendő területeket is.
A pedagógusok és pszichológusok közt sokféle nézet van a teljesítményt illetően. Vannak, akik annak maximalizálásra törekednek, mások megengedőbbek, és több szabadidőt, kevesebb tanulást ajánlanak. Van-e valamilyen aranyközépút?
Nincs királyi út, gyereke válogatja. Vannak, akik kívülről erős motivációt kapva hajtanak, de vannak olyan gyerekek is, akik annyira megtörnek egy erősebb teljesítménykényszer alatt, hogy az nemcsak a tanulásukra, de a magatartásukra és az önértékelésükre is negatívan hat. Egy alapszintet természetesen a gyermek képességeihez mérten minden pedagógusnak és minden szülőnek el kell várni, különben ellustul a gyerek, de tudni kell, hogy hol a határ.
Néha ezt a határt túllépve küldjük különórákra a gyerekeinket. Problémát jelenthet ez?
Ha a többlet megterhelés, amit a különóra jelent, elveszi az örömöt, ha az sok időt és energiát vesz el a gyerektől, akkor el kell azon gondolkodni, hogy van-e értelme. Egy- egy olyan dolog kiválasztása, amiben valóban jó, vagy ami igazán érdekli őt, - még ha abban nem is olyan ügyes - nagyon hasznos, gazdagító és építő lehet, de öt-hat különórára járni minden gyermek számára nyűg. Fontos ismernünk gyerekeink örömeit és képességeit, az, hogy támogassuk őt, de ne erőltessünk rá sok mindent.
Mennyire partnerek ma az oktatásban a szülők, együttműködnek-e az iskolával, vagy csak az elvárásokat fogalmazzák meg?
Az elmúlt években megváltoztak a szerepek, a szülők sokkal tudatosabbak lettek, jobban odafigyelnek a gyerekek igényeire, képességeire. A hátránya viszont ennek az, hogy néha a szülők azt gondolják, ők jobban ismerik a pedagógiai megoldásokat, mint a pedagógusok.
Ahhoz, hogy maximális teljesítmény hozzák az iskolában a gyerekek, szükséges az, hogy tudjanak tanulni. Tudunk-e ebben segíteni nekik?
A tanulást meg kell tanulni, és meg kell tanítani. Ez egy technika, aminek az elsajátítását már óvodáskorban el kell kezdenie, elsőként a monotónia tűrést, a figyelemkoncentrációt kell megalapozni. Erre építhetjük rá a különböző tanulási technikák elsajátítását. Magától egyetlen gyerek sem tudja, hogy miként lehet lényeget kiemelni, hogy lehet memorizálni miként kell vázlatot írni. Ezek megtanulásában és önálló használatában segíteni kell a gyerekeket.
