2017. 07. 27., csütörtök, 10:10
Immáron nyolcadik alkalommal rendezik meg Kaposváron a Kaposfestet, melynek művészeti vezetőivel a fesztivált megelőző várakozásról, a klasszikus zenei program csúcspontjairól beszélgettünk, és arról, milyen érzés a fesztivál közönségének koncertet adni.
E heti beszélgetőpartnereink: Baráti Kristóf és Várdai István, a Kaposfest művészeti vezetői.
Bő két hét van a Kaposfest kezdetéig. Ilyenkor már készültök agyban és lélekben a koncertekre, vagy addig még más feladatok töltik ki az időtöket?
Baráti Kristóf: Próbálok minél kevesebbet foglalkozni a koncertekkel, mert sok éve az idei július az egyetlen időszak, amikor nincsen semmi konkrét teendőm. Próbálom azt a pontot kivárni, amikor alig várom, hogy végre játszhassak.
Várdai István: Az egész júliust szabaddá tettem, amennyire tudtam. Próbálom az egész hét műsorát nagy ívben kezelni, szem előtt tartva a főbb momentumokat, meg azt, hogy ki mikor érkezik. A vendéglátói szerep is fontos számunkra, a fesztivál sikere az is, ha a meghívott művészek jól érzik magukat, hiszen akkor tudnak még jobban játszani.
Melyik az a mű a programban, amit kiemelnétek vagy ami nagyon közel áll hozzátok?
Baráti Kristóf: Nem szeretek sem művekben, sem a zenésztársaim esetében rangsorolást tartani, így nagyon nehéz kiemelni bármit és bárkit. Azt gondolom, hogy annak is megvan a szépsége, hogyha valamit még nem csináltam, de most első alkalommal játszhatom, és annak is, ha már valami szerepelt évközben, akár ezekkel a partnerekkel, akár másokkal.
Várdai István: Több ilyen van, minden napra jut tulajdonképpen egy. Talán a nyitókoncerten a Mendelssohn c-moll zongoratrió, amiben én is játszom, a Berio népdalok, vagy akár Schönbergtől a Megdicsőült éj. Nagyon kíváncsi vagyok egy csomó olyan műsorszámra is, amit a zenészek ajánlottak, például Fazil Say Négy város című darabjára, melyet Camille Thomas ajánlott. Természetesen a Borodin Kvartettet is nagyon várjuk, Beethoven Op.132 No.15-ös Vonósnégyesét fogják játszani, valamint a Schumann zongoraötös Jean-Efflam Bavouzet-val kiegészülve is egy kisebb csúcspont lesz, akit egyébként a legmagyarabb francia zongoristaként emlegetnek. Kristóf és a Trio Catch Messiaen Kvartett az Idők végezetére című darabját fogják játszani, ami nagyon nagy falat, de az is egy kiemelkedő hegy a fesztiválon. És persze szinte mindent kiemelhetnék. Az egész műsort úgy szerkesztettük meg, hogy szinte három fesztivál repertoárja kijöhetne belőle. Ki lehetne tölteni vele egy egész kamarazenei évadot, egy kamarazenei sorozatban sem szerepel több izgalmas mű, mint itt egy hét alatt. Ez mindenkinek kulturális és szellemi feltöltődés lesz, de ugyanakkor egy elég nagy hegyről beszélünk, amit közösen fogunk megmászni, és reméljük, hogy a végén együtt élvezzük a kilátást.
Ki az, akivel még nem játszottatok és nagyon várjátok már, hogy együtt zenéljetek?
Baráti Kristóf: Akikkel rendszeresen játszom, azokkal is nagy öröm játszani, meg azokkal is, akikkel nem.
Várdai István: Gilles Appappal, vele már egyszer improvizálgattunk, ő tartott improvizációs órát egy kurzus alkalmával, ahol megismertetett különböző világzenei műfajokkal és balkáni stílusokkal. Külön kérte még négy éve, hogy egyszer valamikor játsszuk el a Kodály-duót, mert nagyon szereti, így vele nagyon várom a közös fellépést. Annak is örülök, hogy az Apollon Musagete Kvartettből négyből három tag szintén el tudott jönni, velük és Giovanni Guzzoval fogjuk játszani Schönbergtől a Megdicsőült éjt. A műsor összeállításakor egyébként nagyon figyeltünk arra, hogy az előadók egymás iránti kémiája hogyan fog működni.
Az idei programban az eddigi évekhez képest több, modern mű szerepel. Miért tartottátok fontosnak ezeket repertoárra tűzni?
Várdai István: Kicsit jobban arányba akartuk hozni a klasszikus-romantikus repertoárt a 20. század irányába. Az idei fesztivál mottója az eredet-időtlenség fogalompár, ebbe illeszkednek bele a darabok, amiket választottunk. Minden darabhoz tartozik egy másik, például a Franck Op.1 No.1 zongoratrió, az a kezdet, ebből elindulva eljutunk Oliver Messiaenig, ami már teljesen más hangulatú és szerkezetű zene. Össze lehet hasonlítani a Haydn triókat az utolsó Beethoven vonósnégyessel, amit a Borodin Kvartett játszik. Az egész műsort a „tól-ig” szerkezet hatja át. Kortárs irányba hajló darabokat is kerestünk, de ezek mind fantáziadúsak és közérthetőek, amelyekben még nyomokban megtalálható a szépség.
Baráti Kristóf: Vannak ismertebb és kevésbé ismert művek, de ez sosem jelenti azt, hogy ez egy minőségi faktor. Attól, hogy valami kevésbé ismert, egyáltalán nem kevésbé jó. Azokból a művekből is szerettünk volna válogatni, amelyek szerintünk nagyon jók, de nem feltétlenül a gyakrabban játszott kategóriába tartoznak, és ezáltal érdekességként és újdonságként tudnak hatni a közönségre.
Több, fiatal művész lép fel, mint eddig. Más természete van a fiatalokkal való együtt muzsikálásnak, mint amikor idősebb partnerekkel játszotok?
Baráti Kristóf: Én nem látok ilyen összefüggést. Vannak ilyen-olyan egyéniségek idősebben és fiatalabban is. Vannak, akik nyitottan közelítik meg a próbákat, vannak, akik erőteljesebben adják elő a saját elképzeléseiket, ez nem korfüggő. Egy tapasztaltabb kolléga valószínűleg több saját elképzeléssel, vagy akár szokással rukkol elő, de ez sincs így feltétlenül. Ha valaki jó zenész, akkor inkább arra kíváncsi, hogy mit gondol a többi partnere. Így meg lehet ismerni a művet más nézőpontokból és érzetekből is. Nincs igazán nagy szerepe az életkornak, de a tapasztalatlanság félénkséget is szülhet az adott partnerben.
Várdai István: Igazából nincsen különbség, mivel a zene energiái ebből a szempontból abszolút időtlenek, a jó zenészek mindig ezt keresik. Talán annyi a különbség, hogyha fiatalokkal játsszuk, és még nem ismerjük annyira a darabot, akkor lehet, hogy egy kicsit kreatívabban kell hozzáállnunk, ami okozhat hibákat is, de ugyanakkor megadja annak a lehetőségét, hogy esetleg olyan dolgokat fedezzünk föl, melyeket a rutin egy idő után hajlamos elhomályosítani.
Vannak koncertek, melyekre már most minden jegy elkelt. Fellépőként befolyásol titeket, hogy hányan ülnek a nézőtéren?
Baráti Kristóf: A közönség minősége, a figyelmük mindenképpen hozzátehet az előadáshoz, inspirálhatja a művészt. Nem hiszem, hogy ez létszámfüggő, de ha az ember sok emberrel oszthatja meg a zenét, az igazán felemelő. De sokszor egy házi koncerten is lehet ekkora figyelmet kapni. Eddig nagyon jó volt a közönség, remélem, ezután is az lesz.
Várdai István: Különösebben nem befolyásol. Norvégiában voltam egy fesztiválon, amit most szerveztek meg először, és voltak koncertek, ahol nagyon kevesen voltak, viszont annál lelkesebb az a pár ember, hogyha képesek vagyunk nekik ugyanolyan őszintén játszani. Viszont nagyon örülök, hogy ennyien látogatják a Kaposfestet, eddig is ebben a luxusban volt részünk. Nagyon jó érzés, hogy a közönség lelkesedése nem lankad, sőt, én egyre inkább kezdem beleélni magamat a program tervezésétől kezdve a kivitelezésig, nagyon lelkesítő folyamat számomra. Mindenkit arra tudok biztatni, hogy a maradék helyekre is érdemes eljönni, még akkor is, ha a programban van egy-két pont, amit valaki nem tud hova tenni. Pont ez a lényeg, hogy idén közösen teszünk olyan felfedezéseket, ami nekünk is viszonylag új terep.
